Szintek

Csodálkozom rajtatok

ti világhírű bűntelenek,

Ki látta reggel a harmatot,

és kenyeret ki adott nektek?

Hogy szenvedtétek? Én is.

Nektek nem volt cseppet sem muszáj.

Komorul rajtatok az ég is,

nála halottabbak vagytok már.

Ha a tükörbe néznél,

és meglátnád a saját valód,

vagy csak Bibliád volna kéznél

megsajnáltad volna a halót.

Vagy én vagyok áruló,

és ilyen éktelenül gonosz?

Nem, én vagyok a lámpa, a só,

mely életedbe fényt, ízet hoz.

Engem is megváltottak,

adóssága nálam már nincsen.

Téged sem vádollak, pártollak,

ha nem tudsz lenni még más szinten.