Nő a tükörben

    A nő leült a toalettasztal elé, fésülködött, majd megállt a fésű a kezében.

    Viccből a tükörhöz fordult, és megkérdezte:

- Ki is vagyok valójában? Milyen volt a kapcsolatom a szüleimmel?

Nagy meglepetésére a tükör válaszolt.

-Csodás szüleid voltak. Apád és anyád is nagyszerű ember volt, sajnos képtelenek voltak együtt élni. Apád nevelt fel, a természet szeretetére és tiszteletére tanított. Anyád adta kezedbe a tollat, és ha meglátogatott mindig bélyegeket vett neked.

 Születésnapodra mesés képeslapokat küldött és pillangós zsebkendőket vett neked kis táskában.

-Mit tudsz a gyerekkoromról?

- Gyermekkorodban városban éltél, de családi házban. Apád és nagymamád neveltek fel. Ez meghatározta az egész életedet, mindig megtaláltad a közös hangot az idősebbekkel.

-A fiúk?

-A fiúkról annyit, sose tudtad mit akarnak tőled. Zavartak. Ezért lett életed párja egy érettebb férfi.

-És a családom? Róluk mit mondasz?

-A családod, a férjed, és a gyerekeid nélkül nehezebb lett volna talpra állnod sok nehéz élethelyzetből. Felbecsülhetetlen kincsek neked.

-Mi a véleményem a halálról, ne mondd, hogy azt is tudod!

-A halál egy elkerülhetetlen esemény, amellyel szerinted méltósággal kell szembenézni, és azzal a tudattal, hogy megvalósítottad az álmaid.

-Milyen a pénzhez fűződő viszonyom?

-Ezt is tudom, a pénz fontos dolog az életedben, mert a dolgok, amikre vágysz, pénzbe kerülnek, de maga a pénzhalmozás nem életcélod.

-Véleményem a világról?

-A világot szerinted a kollektív tudat irányítja, és kölcsönhatások szövevénye. Szerinted soha egyetlen ember sem hozott létre egymagában semmi sorsfordítót a történelemben.

-Sors?

-A sorsunk szerinted a saját kezünkben van, sok minden tőlünk indul ki, és felerősödve érkezik vissza hozzánk.

-Terveim?

-Azokat is ismerem, látni szeretnéd az unokáidat, és arra is kíváncsi vagy történnek e lényegi lépések a bolygó megmentése érdekében. Reméled, hogy igen, és ez a gyönyörű bolygó fennmarad a következő nemzedékek számára.

-És az írás, az milyen szerepet tölt be az életemben? -kíváncsiskodott a nő.

-Az írás kitölti az életedet, boldoggá tesz, nem terápia számodra, hanem kedvtelés.

- Miért nem tudok mostanában írni?

-Tudsz.

A nő feleszmélt. A tükörrel beszéltem!

- Te nem csak kívülről ismersz? - kérdezte.

-Mágikus tárgy vagyok, a lelked is ismerem- mondta a tükör.

    A nő zavartan kiment a konyhába és nekiállt kávét főzni, közben legépelte ezt a kis történetet.

   A tükör elégedetten reccsent egyet.