Nagyanyám

Fekete hajad úszik az égen,

vagyunk bárányaid kék kötényen.

Már látom, hogy földre szállt szent voltál,

csalánt vágtál, és a deszka oltár.

A kacsák tudták ezt, mi nem láttuk,

kis cicában ott lakott a párduc.

Gyors a hallásra, a szeretetre,

OH, késő már, ott vagy az egekbe

Áldott volt a morzsa kezed alatt,

lehulló kenyér kapta csókodat.

Tiszta szavak teremtek ajkadon,

azt hittük elkerült a fájdalom.

Percre tétlen le nem ültél soha,

nem untatott csibenyak vacsora.

Minden ruhád vasalt volt, tiszta, szép,

bár nem jártad boltoknak rejtekét.

Zsongtunk körül, dolgozók a méhet,

azt hittük, hogy mi szolgálunk téged.

Királynő voltál és fenn az égben,

most is ránk figyelsz a cseppnyi résben.