Lelkem galambom

Lélek nélkül bolyongtam,

kiürülten és némán,

hontalanul a honban,

S lám egy galamb ült énrám.

Turbékolt a vállamon,

kis fejét hozzámnyomta,

hozta színes szárnyakon

az erőt tűzlángokba.

Kifakultak bánatok,

elmúlt minden mi rideg,

szított bennem áramot,

és felajzott az ideg.

Kígyókat vettem kézbe,

és nyelveken is szóltam,

visszahívtam a létbe

magamat, régi holtam.