Lélek vitorlája

Mint vitorlát, a szíved dalba fogd,

és Isten elé vidd lélekhajód.

Tested, lelked ünnepre készítsd,

ha hűlne parazsa, azt felszítsd!

Az Úré az egek és a földek

szavára roppanak meg a tölgyek,

húnynak és élednek fel csillagok,

Ő öntözi meg a sivatagot.

Szavára vet bukfencet a kecske,

a csillagképeket Ő festette.

Erős szél ha dobál, és messze hord,

tudd, akkor is az Úré az akkord,

és ha csendesen egyhelyben megállsz,

s elhalkul benned a kotta nász

Isten ott van azon némaságban,

templomában megrendülve vártan,

míg újonnan minden fel nem pörög,

szét nem morzsolódnak érrögök,

szeretetáramlás megindula,

égre sírja Alle, Alleluja!