Köveim

Csendkövekből építem magam,

a hallgatás kőfalam.

Ti csak beszéljetek, fecsegjetek,

én abból rakom ki erődömet.

Bizalmasom egyedül Isten,

S ritkán osztom mással kincsem.

Mit tudsz te rólam, áruld el,

mit írtam, abból mit értel?

Honnan tudnád, ki vagyok én,

óceán mélyén milyen lény?

Miért rebeg imát ajkam,

ki áll mellettem, ha baj van?

Nem mondom, ha bánt szó, ütleg,

várok, hogy magadat üsd meg.

Ha majd napjaim szétlopom,

sírba jön velem démonom.