Győzöd-e

Egy órában az élet sok szelete,
szolga a rácson túl mindezt győzöd -e?
Feloldozást adni a kérő rabnak,
megbocsátani, akár önmagadnak.
Elküldeni a hamis színlelőt, mert
ennyi fér egy gyónásba délelőtt.
Testileg, lekileg táplálni önmagad,
egyszerre lenni szolga és szabad.
Végül egyedül maradni, oltárra téve,
mindazt, mi másnak jussa és reménye.

És te költő, győzöd e
hordozni mások baját,
mikor neked jajszavad sem lehet,
napsugárként ragyogni,
míg magadban hordozod felleged?
Vigasztalni szóval, segíteni tettel,
megküzdeni saját rémeiddel?
Hazamenni, élni a hétköznapot, tudva
sokat kérnek attól, aki sokat kapott?

És te a testnek orvosa,
van e nappalod, van-e éjjeled,
van e perc, mikor szíved feled?
Mert ma éppen meghalt valaki,
és te mást szerettél volna hallani.
Győzöd e a folyamatos harcot,
sose ártani, naponta vallod,
bírod- e megélni a kudarcot?

Iga alatt vagyunk minden mi emberek,
az isteni mércét egyikünk sem üti meg.
Így kell mennünk egyre tovább,
kijárva a nagy életiskolát.
Megélni felemelőt és megalázót,
kitartóan várni egy nagy végső zárszót.

Dufek Mária
2020.06.21.