Gyereknek

Csendre vágyom, nem lármákra,

madárfüttyös rózsaágra.

Orgona és fehér akác

terítse rám jó illatát.

Smaragd fű simuljon alám,

kék virágú édes csalán.

Hangya siessen bolyába,

s kell, kell a békadalárda.

Nem muszáj emberszó egyse,

Isten lakik kinn a csendbe.

Megrezdül az idegszálban,

én megfoghatatlan vággyal

merülök az egyetlenbe,

megszületek Betlehembe.

Aki volt és eljövendő,

vagyok benne kis csecsemő,

gondolnak rám és szeretnek,

úgy amint vagyok, gyereknek.