Eszmélés

 

dufmar•  2022. április 4. 08:34  •  olvasva: 32

Sötét éjszakába

forgom én a kába.

Fényes csillagsziporkák

ájult énem tiporják.


Mozdulnék, csengő szól,

testem ernyedt, laza.

Lelkem messze kóborol,

szépen, lassan ér haza.


Folyó menti vándor,

szakít aranyfákról

csengő- bongó levelet.


Lába nyomán rendre

omlik az éj, pernye,

a hajnal bont szemeket.

2018.03.28.

(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!