Az utolsó nap

  Ma ne lépjen utcára, meg akarják ölni!
  Ezt a levelet találta a postaládában reggel, amikor lement az újságért.
Elgondolkodva ült le a kávé mellé. Ki akarná őt megölni? Igaz benne volt néhány kétes ügyben, de azok nem olyan nagy horderejűek.
   Úgy döntött figyelmen kívül hagyja a figyelmeztetést, legfeljebb óvatosabb lesz.
   Kiment a lakásból, a liftben rajta kívül nem volt senki. Átment az utca túloldalára, még kora reggel volt, és az utca néptelen. A buszmegállónál a szokott arcokat látta, sehol semmi gyanús dolog nem volt. A busz is idejében megérkezett, üresen, mint mindig, a sofőr is ugyanaz volt, aki mindig. Csak az a furcsa koppanás ne lett volna, és az ajtó is
olyan hamar becsukódott, nyomta a halántékát.
   Felriadt, most fogta fel, hogy a halk zajt az ajtó óvatos kinyitása okozta, és a nyomást a halántékán egy hangtompítós fegyver. Ez volt az utolsó emléke, a lakásajtó olyan óvatosan csukódott be, ahogy kinyílt.
  Álmában lőtték agyon, ez állt a hivatalos közleményben. 


Dufek Mária