Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az élet
dufmar• 2018. január 14. 18:34
Egy csóva repült a nádas felett, megvilágítva a gyékény barna virágzatát. Suttogás hallatszott a ladikból.
-Reméljük valaki észreveszi a jelzést és segítségünkre siet -mondta a szakállas fickó.
-Én is remélem, mondta a társa.
- Soha nem gondoltam volna, hogy eltévedek ebben a mocsárban, hisz itt nőttem fel, bár évek óta nem jártam erre, még szerencse, hogy a feljegyzéseink a vízi madarakról nem estek a vízbe.
-Nézd csak valaki észrevette a jelzést és tüzet gyújtott a parton, kiabáljunk!
-Itt vagyunk, itt vagyunk! -a kiabálásra vadkacsák röppentek fel, békák ugrottak a pandalról a vízbe a ladik imbolygásától, amit az izgatott kutatók mozgása keltett.
Erőfeszítésük hiábavaló volt. Messze a parton egy kéve nád lobogott vésztjóslóan.
Dufek Mária
2018.01.14.
dufmar2018. január 16. 13:08
@Mikijozsa: sajnos
Mikijozsa2018. január 16. 07:29
kátyúba esni nem szerencsés, mert félő hogy a mai világban alig akad segítség,
dufmar2018. január 16. 06:45
@Rozella: Köszönöm a figyelmet, kedves. Rozella, ez egy játékra íródott egyperces novella,ha nevezhetem így.
Rozella2018. január 14. 19:21
Szomorú történet... de tanulságos.