3. helyezett mű a Báthory pályázaton

A KOLOZSVÁRI AKADÉMIA SZEREPE A MAGYAR KÖZOKTATÁSBAN




Báthory uralkodásának kezdetén a protestáns vallás nagy térhódítása volt jellemző Erdélyre, katolikusok szétszórva éltek az országban, és súlyos paphiányban szenvedtek. Gyakori volt, hogy vándorpapok próbálták enyhíteni a szükséget, papnevelőintézetek hiányában előfordult, hogy harangozókat, kántorokat is pappá szenteltek. Szónokokat és jobb képességű, olvasni tudó embereket is felkértek a házasságok bejegyzésére, keresztelők végzésére.
Báthory István a katolicizmus megerősítésének céljából hívta be 1579-ben a jezsuitákat a hiányzó papság pótlására. A béke megőrzése érdekében megkérte őket, hogy kizárólag a tanítással foglalkozzanak. Az 1581. május 12-én kelt adománylevélben Báthory István a jezsuitáknak adományozta az egykori kolozsmonnostori apátság javait, és Kolozsvárott megalapította a jezsuita kollégiumot. A fejedelem a saját pénzéből hozatta rendbe ezen épületeket, téglát és egyéb anyagokat biztosítva. A jezsuitáknak adott vagyon katolikus közvagyonnak számított, teljesen egyértelmű volt, hogy az eredeti célra kapták vissza az egyházi vagyont, hogy senkinek sem jutott eszébe felszólalni ellene. Az 1581-es év tavaszán megnyílt jezsuita iskola középiskola volt, de felsőfokú bölcsész és teológiai tagozattal is bírt. XIII. Gergely pápa azonnal felkarolta a szemináriumot, ahogy azt tette más országokban is, és 15 éven át évi 1200 tallért ajánlott fel a működésére. Bár a szegények iskolája volt, itt nemesek és nem nemesek is tanulhattak. A nemesek számára fizetős volt, de a jó képességű szegényebb tanulók ösztöndíjat vehettek igénybe. Az iskolában nem nézték senki társadalmi hátterét, mindenki egyenlőnek számított. Az ösztöndíjat maga Báthory István alapította, és évi ezer aranyat ajánlott fel az ösztöndíjasok eltartására. Idővel a kollégiumot is bővítették és szebb helyen vettek házat a tanulók számára.
A jezsuiták példás életmódjukról és magas szintű műveltségükről voltak ismertek, ennélfogva a szemináriumnak protestáns tanulói is akadtak. A jezsuiták jelentős egyetemi könyvtárat is létrehoztak az intézmény számára. A tanítóknak nagy teher nehezedett a vállukra, sok helyen gyóntatniuk, keresztelniük kellett, ezért a szükség enyhítése érdekében Báthory kijárta, hogy a püspökök az előírt kor elérése előtt is pappá szentelhessenek arra alkalmasakat. A nép maga is adakozott a papság támogatására, például a csíkiek évi 300 tallért fordítottak a papok eltartására. Sokan nagy örömmel fogadták a papokat falujukban, hiszen évek óta nem láttak katolikus papot. A jezsuiták járták az országot és színdarabokat mutattak be a falvakban, így terjesztve a hitet. Megtartották az egyházi ünnepeket, missziókat szerveztek, ahol szentbeszédeket olvastak fel, és felkészítették az ifjúságot a hitük megvédésére. Sok helyen a temetőket is rendbetették és visszavették a protestánsoktól az épületeket, a miseruhákat, a liturgikus edényeket, már ahol azokat nem égették el, illetve nem hordták szét. A nép szíve feléjük fordult és megtörtént, hogy protestáns szülők is megkereszteltették gyermekeiket a katolikus hitben, amit a jezsuiták szívesen meg is tettek. Néhányan nagyobb, nyolc tízéves gyermekeket hoztak megkereszteltetni. Amerre jártak az országban, mindenhol sok volt a gyónó és sokan áldoztak is.
Sajnos Báthory hirtelen halálát követően a jezsuitákat megint kiutasították az országból és a katolicizmus újra hanyatlani kezdett, de időközben sikerült egy új nemzedéket felnevelniük, egy magot, mely szívében megőrizte a katolikus hitet, míg újra alkalmas idők nem jöttek annak nyilvános gyakorlására.

Felhasznált irodalom:
Bíró Vencel: Báthory István fejedelem
Jákó Klára: Az első kolozsvári egyetemi könyvtár története és állományának rekonstrukciója