Művészek

Művészvilág! De szép csodás dolog!
Művész átvesz minket halál utánra.
Hosszú hajú, hosszú körmű, boldog
arc-és lélekment deli aggastyánka.

Csontunkból épít, csontunkból szobrog.
Vérnyálammal fest a bőrömvásznára,
bordáidon gitátz, koponykád: dob.
Csontunkbóltollból jő regényírása.
(Vérnyálados nagy körme! Vagy sajátja?)

A sok csonttornya közt a semmi-ködben...
örülni kell, hogy itt ilyen művész...
(Mi is mind művész, művész nemkülönben!).

Sosem verhet le semmi csontkezű vész!
senkit sem. Engem sem. Tehát őt sem.
Majd mostan én is és te is hozzá mész.