Ló, lovas

1. Ott áll a ló a karámba'.
Megteheti, van négy lába,
megteheti, van hely szabad.
Le is ülhet, ha ez vágya.


2. Futkos a ló a karámba'.
Megteheti, van sok lába.
Megteheti, van hely szabad,
futkosson, ha így vágya.


3. Futkos a ló az országba',
megteheti, van négy lába,
megteheti, van hely szabad 
a lovasok világába'.


4. Ló (és tehén és a többik) 
határokat általtörik,
megeshet, hogy agyonlövik,
de az élet meg nem törik!


5. A lovasok nemzetsége- 
nincs szüksége istenére,
ha az olykor eljő hozzá,
lesz bizonyost jó vendége.


6. A lovasok nemzetsége 
sose hal ki, mert nincs vége.
A ló döglik, pusztul, elfut.
De
lovas marad a nyergébe!


7. Lovas lóra felül, feláll, felállatik,
lovon ülve vacsorázik
ha lezuhan, majd visszaszáll,
és ha esik, hát megázik.


8. Lónak legyen hat, tíz lába!
Ugyanennyi feje, szárnya!
Legyen teste kerek, négyzet,
tüske háta, citromsárga!


9. Lótetőről mindent láthat.
Például, hogy az ősállat 
kényelmesen fa tövében 
vet magának puha ágyat.

10. A lovasok birodalma 
határait nyújtogatja!
Így tesszük ezt mindannyian,
ellent vajon ki állhatna?


11. A lovasok lovagolva.
Felugranak kastélyodra,
kerítésed fel is lökik.
Nem állnak meg, rajta, tova!


12. És a lovak eltiposnak,
visszaadnak anya-pornak.
Erre költő vaj' mit mondhat?
Mert ilyenek ők, a lovak.


13. A lovasok elragadják 
az asszonyok összbabáját.
Majd azután azon nyomban 
tesznek alá vadparipát.


14. Aztán jönnek kentaurok,
"Én mindet le- döfök, szúrok!"
Griffmadarak és szfinxek is.
Íme ők mind az új urak.


15 . Én elbújva földben-égben.
Történetem nyomban készen.
"A ló botlik, (bár négy lába)
Lovas pottyan, és a vég, igen!


16. És kentaur? Nincsen olyan,
sem mesében, istállóban. 
(Poéta, csak, élősíti.)"
Történetem bezároltam:


17. Itt  van a ló, a karámba'.
Ahogy kíván, úgy van vágta,
s világának nincs határa:
ha én ülök a hátára!