csp01 blogja

Van

-A keletkezésről-

Létezik s van s Ígen.

Étkezik, világ-ít.

Még!

Nincs 

-A megsemmisülésről-

Véget ér(t).

Immár nem és nem és

nem és Nem és Nem és

DE!

Én élek 

-Az életről-

Nem él az élet. Nem!

Lélegez talán. És-

meg is mozoghat. Meg.

Bármi hangját hallja.

Vagy épp a csönd szavát.

Érzi: a szél simogja.

Vagy azt, hogy elfújja.

Tudja a parancsot.

S beteljesíti azt.

Ám akarja jókat?

Nem.

A rosszakat talán?

Nem!

Hitszi... a bárminőt?!

S vajon vágyik reá?

...

Csakhogy élni kéne.

Nos élekn én. Meg ÉN.

Lélegezzem-é? nos...

S vajon mozogjak-é?

Meglehet, jó lenne.

Szelet megérzem,no.
S látom a fényt vagy nem.

Nos élek én. Meg ÉN.

Arra gondolok, hogy

S miata megteszem

S neki örülök is.

Vagy bánat megfájdít.
Más is él vajon? Ki?

Mi?

A mindenek, biztos.

Rendben is van így ez.

De éljen élet is.

Megtehetni érte:

(...)

Íme, ő is él már.

Mindenhol 2

Az élő kozmoszért

Íme, itt: a csillag.

Mily szépen csillog.

Mily szépen világít.

Bennünket elámít.

És forró mint a tűz.

Nem éget. El nem űz.

Hol vannak Földjei?

Ne mondd, hogy nincs neki!

De sajnos, nincs egy se,

hiába keresve.

Hát akkor figyeljen.

Megmondom, mi legyen.

Te, csillag, figyelj jól.

Mindeme neked szól.

Hallgasd és megtegyed

mind! mi, mit kell neked.

Keringjük körbe mi.

Biztosan élvezi.

Nem vakít, nézhető.

Látjuk is: ez hát ő.

Fényednél önmagunk

negnézzük. Kik vagyunk?

Kohója tüzébe

ételünk betéve.

Melegjed ételünk.

Hideget nem eszünk.

Nem bírja azt hasunk.

Hanem így jóllakunk.

Fényednél kutatom,

merre az ősatom.

Fényednél láthatom-

elmúlt a bánatom!

És ezt is nézhetem:

mily szépen létezem.

Fényednél- úgy bizony!

Ahogyan leírom.

Fényednél lejegyzem...

például e versem.

Azt pedig olvasom:

kié a hatalom.

(Fényeddel, úgy bizony,

ahogyan leírom.)

Hőjével égetem

azt, ami ellenünk.

És hője melengi-

lelkemet. Kell neki.

Fényednél meglátom

csuklómon a láncom.

S leégi forrója-

kezem már mozogva!

S fényednél kifestem

az űrt. Nappal s éjjelen.

Szobraim is készen.

Fürdenek fényében.

Ne féljél énlátva.

Ne vessél máglyára.

Éltetőm-az te vagy,

te a vér, én az agy.

És a kéz és a száj.

Égetnél? Nem, nem fáj.

   Az összes élettelen csillagnak

30 haiku 9.
1. Világosodik


Fekete az űr,
barna a föld, a talaj
és fehér a csont.


2. Ha sötét lesz...


Kihunyt a csillag,
lekapcsolták a lámpát,
a szem továbblát.


3. Miért kell énekelni?


Rigó dalolgat.
Az emberek hallgatják,

a héja szintén.


4. Te vagy


Tárd ki az elméd!
Szívedet! Kezedet! S a
kör négyszögesül.


5. Víz alatti


A tenger eljön:
víz alatti ember és

víz alatti ház.


6. Mindig 1


Növekszik a fű.
Hőségben, téli fagyban.
Szeretek mindent.


7. Mindig 2


Felnő az ember.
Hőségben, téli fagyban.
Szeretek mindent.


8. Téli fejfedő


Beköszönt a tél.
A hegyek minf felteszik
hósipkájukat.


9. Körbe


A tél megnemzi,
a tavasz megszüli a
nyarat. És az őszt.


10. Nyár volt


Nyár volt, elégtünk.
Virág nőtt a sírunkon.
És eljő a tél.


11. Tél volt


Tél volt, megfagytunk.
Virág nem nőtt sírunkon.
És eljő a nyár.


12. Magány


Örök hómezőn,
vad széltől simogatva
rózsa piroslik.


13. Tovább


Fű lekaszálva.
Mehetünk tehát tovább.
Föld letaposva.


14. Télen is van gyümölcs


Megkínál engem
a téli isten fája.
Jóízű vajon?


15. Nem kell vigyázni


Atom szétesik:
véletlen rátaposunk.
Kozmosz megmarad.


16. A mélyben 1


a sír lezárva
a koporsó elásva
ember nincs benne


17. A mélyben 2


a sír lezárva
a koporsó elásva
ember kimászva


18. angyalszín felleg
eltakar és elfed sok
pokolfüst-holdat.


19. Hajnali 1


Nézd! Felkelni-nap
diadalmasan ragyog
letűnni-holdra.


20. Hajnali 2


Nézd! Felkelni-nap
diadalmasan ragyog
letűnni-napra.


21. Jöhet a tavasz


Olvadó hótól

megáradt vizű patak
gyökeret áztat.


22. Szelídkék égen
árva felhőt hajszol a
vad, süvöltő szél.


23.Emberi szó, emberi tett


Egy ember vagyok.
Fújjál nekem levegőt.
Ki- s belélegzem.


24. Légzésre


Fújj ki oxigént.
Tágul tőle kozmoszunk.
Vajon kipukkan?


25. Új nap


REggeli fényben
vidáman, fürgén, hittel
kisbagoly szárnyal.


26. Tett



Kinyújtom karom.
Mozog az univerzum,
megállítsam-e?


27. Füst


Füstöl a kémény.
Össze is omlik aztán.
Mi lesz a helyén?


28. Áldozat 1


kis patakocskák
halálukkal táplálják
a Nagy Óceánt


29. Áldozat 2


Kis Patakocskák
halálukkal tápláláják

a Nagy Óceánt

30 haiku 8

1. Decemberi látvány

Nyárizöld fenyő.
Közelgető karácsony.
Téli napsütés.

2. Ne fázzunk

Melegít a nap,
melegít kályha tüze.
Tárd ki az ajtót!

3. Lássuk egymást

Világít a nap,
világít kályha tüze.
Tárd ki az ajtót!

4. Legyen! 1

Megparancsoljuk
a napnak, hogy keljen fel.
És a nap felkel.

5. Legyen! 2

Megparancsoljuk
kutyának az ugatást.
S az egér cincog.

6. Márciusi szellő

Látod-e?-a fák
friss, új levélkéikkel
intenek nekünk.

7. Őszi sirató

A fák siratják
a nyarat. Hullik levél
mint a könnyeink.

8. Téli kérdés

A télvirágot
ha, így ni, eltapossuk,
akkor itt a nyár?

9. Én vagyok

Testem a kozmosz!
... mégse, hiszen túl kicsi.
Lelkem a kozmosz!

10. Hit

Lámpámnak fénye
beragyogja a teljes
univerzumot.

11. Fény(t)

Minő erősen
csillog! Ragyog! Világít!
Az éjszakában.

12. Nyitottan

Nyitva az ajtó.
Így bejöhet valaki.
Csukjuk az ajtót.

13. Ahol sötét van 1

Egynéhány csillag
dicsőn ragyog a sötét
éjszaka-égen.

14. Ahol sötét van 2

Egynéhány csillag
hunyorg, pislog a sötét
éjszaka-égen.

15. Ég és föld között 1

Ég és föld közé
beállítunk egy létrát.
Lejöhet az Úr.

16. Ég és föld között 2

Ég és föld közé
beépítünk egy liftet.
Lejöhet az Úr.

17. Mindketten

Szarvas és tigris
jóízűen lefetyel
patak vizéből.

18. Csoda 1

Szárnytalan madár
is repül, repülteti...
kis szellő talán.

19. Csoda 2

Szárnytalan madár
is repül, repülteti...
szélvihar talán.

20. A fényről 1

Napnak a fénye
visszaverődik Földről,
s rólam is éppígy.

21. A fényről 2

napnak a fénye
visszaverődik Földről,
rajtam átjöhet.

22. Ősellenségek

Angyal és ördög
harcolnak és küzdenek
Uruk kegyéért.

23. Ha...
újra kizöldül
sárga levél, a fára
visszakerülhet?

24. Földi 1

Földre hull a hó.
Földre tűz a Hold s a Nap.
Földből kél a holt.

25. Földi 2

Földből nő a fű.
Földből nő az őserdő.
Földből kél a holt.

26. Égi 1

Égből jő eső.
Égbe vágy' az ember és
égben ott az Úr.

27. Égi 2

Égből jő eső.
Égbe vágy' az ember és
égben itt az Úr.

28. Valami gonosz

Szürke az égbolt.
Sárga a lombkorona.
Piros az ember.

29. Sok a tégla 1

Épül a kastély,
költözik az ember és
nyílik az ajtó.

30. Sok a tégla 2

Épül a kastély,
költözik az ember és
zárul az ajtó.