csillogo blogja

Lendülj adásba!
Vagyis: kezdj el adni!
Azt figyelni, kinek mit tehetsz az ő örömére, s mit adhatsz magadból neki!
Hiszen megfigyelted?
Amint azzal vagy elfoglalva, hogy adj, hogy valakinek örömet szerezz, belemerülsz a szolgálat örömébe. És amikor ez az öröm jár át, akkor természetes módon meg is feledkezel minden negatív hatásról. :)
Mert az öröm veszi át a nyűglődés helyét benned!
Amikor azt nézed, amit szeretsz, azt látod, amit szeretsz – s akkor azt adod, amit szeretsz. És akkor az élet Szeretetté válik körülötted.
A Te életed válik magává a szeretetté...

És ha Szeretet van, akkor más nincs: se negatív hatás, se nyűglődés, se gond.
Mert abban a pillanatban, hogy a Szeretet van benned, az mindent átalakít: a negatívat tanítássá, a problémát feladattá, a nyűglődést lehetőséggé, és mindent, mindent  kedvessé és örömmé!
Lendülj hát adásba: adj!  Akinek csak lehet, amit csak lehet.
Mert az adás kinyitja a szíved.
És egy nyitott szívbe önmagától beáramlik a Szeretet... ;)
MisztikaKincs

Szellemi csemege!

Elképzelek egy nőt, aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született.
Egy nőt, aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét.
Aki elutasítja azt, hogy mások vétkét a saját testében, vagy életében hordozza.
Elképzelek egy nőt, aki felismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre.
Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg.
Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt.
Egy nőt, aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van.
Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait.
Elképzelek egy nőt, aki úgy öleli magához szexualitását, mint saját magát.
Egy nőt, aki örömét leli önmagában. Aki erotikus természetét szégyen és bűntudat nélkül éli meg.
Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét, a saját teste változásaiban tiszteli.
Egy nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét.
Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel.
Elképzelek egy nőt, aki belépett az emberi érzelmek teljes birodalmába.
Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki.
Aki megengedi nekik, hogy olyan lágyan vezessék őt, ahogyan a lélegzet.
Elképzelek egy nőt, aki kimondja az igazságot.
Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban és kifejezi azokat.
Aki elutasítja, hogy mások gondolatihoz, felfogásához, vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.
Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait.
Egy nőt, aki eredetit alkot.
Aki elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen.
Elképzelek egy nőt, aki önmagát saját istenei által jelöli.
Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában képzeli el.
Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban.
Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy megadja magát isteneknek, guruknak, magasabb erőknek.
Egy nőt, aki mélyen alámerült saját belső világába.
Aki magának követeli, hogy impulzusaival, ösztöneivel harmóniában éljen.
Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete.
Egy nőt, aki úgy öleli magához saját életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását.
Aki hálás a szépség és a kegyelem hétköznapi pillanataiért.
Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója.
Egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára.
Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon.
Elképzelek egy nőt, aki részese a saját életének.
Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását megtapasztalja.
Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.
Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal.
Egy nőt, aki önmaga rendelkezésére áll.
Aki úgy választja ki barátait és szerelmeit, hogy azok képesek legyenek elfogadni, ha egyedül akar lenni.
Elképzelek egy nőt, aki nem alacsonyítja le a saját életét azért, hogy mások jobban érezzék magukat.
Egy nőt, aki minden kapcsolatában évei, tapasztalata, és bölcsessége egészét adja.
Aki arra számít, hogy jelenlétével kihívást és áldást hoz mások életébe.
Elképzelek egy nőt, aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban.
Egy nőt, aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék

Himnusz a Magyarok Nagyasszonyához

Himnusz szálljon égve
A hatalmas égbe:
Boldogasszony anyánk,
Hazánk reménysége!
Tőr járja szívünk,
Hullunk, szenvedünk,
Könyörögj érettünk,
Mert Te vagy a béke.

Hozzánk földre szálltál,
Szent István királynál
Fényes palotában
Kék selyemben jártál,
Ruhád szegélyét,
Szemednek kékjét
Lágy szelek csókolják
Dunánál, Tiszánál.

Téged Jézus Krisztus
Felemelt a titkos
Örök mennyországba,
Imádságod így mos
Mindent fehérre,
S szent fiad vére
Öntözi gyökered,
Smaragd fényű ciprus!

Boldogasszony anyánk,
Mért szálltál le hozzánk,
Ha olyan szelíd, szép
A nagy égi ország?
Milyen szeretet
Lakja szívedet,
Hogy letetted értünk
Szűz csillagkoronád?

Milyen ragyogásból,
Szerelmes varázsból
Született a lelked,
Melynek párja máshol
Nincs földön, égen
Szép emberségben?
Nőttél bús kertünkben
Lángszínű virágból!

Két fehér emlődből
Éltető eső dől,
Lélegzeted szélként
Árad a mezőkről,
A Mátra alatt
Véred a patak;
Vízimalmot forgat,
Tisza búzát őröl.

A lányok hajában,
Szemük bogarában
Te vagy csak a szépség,
S minden nyoszolyában
Te vagy a fehér
Lenvásznon a vér,
Mely kicsordul minden
Születés kínjában.

Szűzanyánk, hatalmas,
Bennünket meghallgass,
Tereád szomjazik
Sebzett fehér szarvas;
Nyíl találta el,
Nincs számunkra jel,
Fekete pusztákon
Ránk üvölt a farkas!

Nyíljon meg az égbolt,
Tüzeljen a kék hold,
S támadjon fel újra
Minden, ami szép volt!
A puszták felett
Lángol nagy szemed,
Havas, szűz mezőkön
Szent szíved a vérfolt.

Hét fájdalmú Anyánk,
Tekints hát le miránk;
Téged szólít vérző,
Árva magyar hazánk,
Légy mindig velünk,
Adj erőt nekünk,
Új napként ragyogjon
Felettünk koronád!

Szent István királynál
Kék selyemben jártál,
Egekből kibomlott
Örök liliomszál;
A királyi szék
Könyörög feléd:
Foglald el a trónod,
Isteni királylány!

Elérkezvén végre
Idők teljessége,
Trónod a szeretet,
Jogarod a béke.
Hozzád száll imánk,
Hófehér virág,
Tűzd ki arany zászlód
A győzelmes égre!

Boldogasszony anyánk,
Égi nagy patrónánk,
Nagy ínségben lévén
Így szólít meg hazánk,
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!

„ A szavakkal az a baj, hogy azt az érzetet keltik bennünk,
hogy meg tudjuk értetni magunkat és meg tudjuk érteni,
amit a másik ember mond. De amikor megfordulunk
és szemtől szemben találjuk magunkat a sorsunkkal,
rájövünk, hogy nem elegendőek.
Hány és hány olyan embert ismerek, aki a szavak igazi
Mestere, de képtelen megélni azt, amiről szónokol!
Ráadásul két különböző dolog leírni egy helyzetet
és átélni ugyanazt. Ezért már régen megértettem, hogy
a harcos, aki az álmát keresi, abból merít ihletet, amit
csinál, nem pedig abból, hogy elképzeli, mit csinálna.”

Paulo Coelho

Teszt 2o kérdéssel!

http://mbti.tarhely.biz/tesztek/teszt_20

Egy kis önismeret - jól fogsz szórakozni

és közben tanulod önmagad!