Fényszemek és pontok

Régen volt már egy megtörtént mese,
győzelem és boldogság a vége.
Hit az örök élet reményében
letépett virágok illata szállt.

Kiáradt a Tűz mennyek kapuján,
mert Isten karja megáldotta Mind.
Pontos időben indult a Fiú...
vállára vetett kereszttel...önként.

Vitte terhét a tiszta Én, szülte
az Atya akarata...Szeretet.
Egy levélke tiszta ágra vágyva,
rügyét bontva a dermedt világra

elkergetni a foszló felhőket,
fel a magasba. Egy lány sóhaja,
tiszta szívét az Úrba rejteni
szüntelen, szeretve akar lenni.

Így járni végig a kereszt útját,
szívében hordozva a Fény Fiát;
az égő csipkebokor legendát,
minket a halál sem választhat el.

2013. március 31.