Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
"bármikor kilépek az utcára, én mindig én legyek."
csillogo• 2016. január 23. 08:21
Hogyan válhat vonzóvá az, aki…
nem tartja magát annak, és/vagy magányos.
„Beszéltünk már arról, hogy az ember legyen igényes önmagával szemben, és legyen ápolt, akár kapcsolatban él, akár nem. Az igényes itt azt jelenti, hogy önazonos. Tehát úgy kell gondolkodni, hogy bármikor kilépek az utcára, én mindig én legyek. Ez az önmagam felé irányuló igényesség egy alapvető dolog, mert így lesz egy stabil és állandó kisugárzásom, amit nem kell külön feltuningolni a „vadászatra”.
A karizmatikus, nagy hatású emberek mind önazonosak. Gyakorlatilag bármikor találkozol velük, mindig a rájuk jellemző szintet, minőséget hozzák, sugározzák.
És még valami: meg kell nézni, hogy az ember életében melyek azok a dolgok, amelyekben létrehozó, alkotó; mert aki létre tud hozni, meg tud teremteni dolgokat, az válik olyan sugárzóvá, vonzóvá, hogy azt a másik is észreveszi. De aki tele van a saját sorsa keserűségével, hogy neki semmi sem sikerül, meg őt úgyse veszi észre senki, az hiába ken magára bármit, úgyis azt fogja magához vonzani, amit legbelül gondol és érez.
Tehát a leglényegesebb dolog, hogy az ember találjon egyfelől önmagára, és divattól meg minden ilyen marhaságtól függetlenül kívül-belül legyen önazonos; a másik pedig az, hogy nézze meg, melyek azok az alkotások az életében, amelyek örömöt, sikerélményt hordoznak, még ha csak önmaga számára is.
És aki arra vár, hogy ha majd lesz párja, akkor lesz igazán önmaga?
Az nem működik. Mert hogy az ember önmaga tudjon lenni, megtalálja, megélje és megvalósítsa saját magát, mindazokat a lehetőségeket, amelyek benne vannak, az teljesen független a másik embertől.
Olyan sokan élnek párkapcsolati függőségben.
De ez önámítás – ez nem működik. Képzeld el, milyen egy ilyen ember. Te vajon összekötnéd az életedet egy ilyen emberrel? Ott gubbaszt a szürke kis egérke, és azt motyogja, hogy: „Hát, ha majd eljön az Igazi, akkor én sugározni fogok ám, mint a paksi atomerőmű”, és erre te azt mondod: „Bocsi, de észre sem veszlek”. Hogyan gondolhatja bárki is komolyan, hogy ha a királylány megcsókolja a békát – vagy a királyfi a békalányt –, ha majd jön egy társ, akkor majd ő kiragyog, kivirul. Ritkán persze előfordul ilyen, de erre nem lehet építeni.
Sőt, én inkább azt látom egy ilyen történetnél, hogy amikor a nő kivirul, akkor a férfi összeomlik, és nem tud magával mit kezdeni, a nő meg továbblép.
Van ilyen is. Ezért fontos az, hogy ha az ember maga önazonos, akkor ott nem lesz vetélkedés a kapcsolatban! Örömmel éli meg mindkét fél a másik sikereit.
Ha nem törekszik mindkét fél az önazonosságra, akkor pedig jön a féltékenység és az önbizalomhiány.”
Mái Attila és Mái-Kovács Anikó - Pozitív Gondolkodók Küldetés – alapítók, szervezők
csillogo2016. március 17. 21:07
Köszönöm kedves Ametist - örülök, hogy itt voltál, olvastál! :)
Ametist2016. március 13. 14:33
A belső hang általában működik: megmutatja, hogy jó úton járunk vagy nem. Értékes gondolatok fogalmazódtak itt meg, üdv. Marika. :)
csillogo2016. február 11. 21:10
@Mikijozsa: mert nagy a hajsza és a mókuskerékből nehéz kiszállni, de érdemes!:) Vetélkedésmentes blogolást kívánok elsősorban és szép estéd legyen! Köszi, hogy benéztél!
Erikám @Pera76: példát mindenképpen kell az unokáinknak mutatni... és megtanítani őket a tudatos élet és természetvédelemre - játékosan, de nagyon komolyan, hogy miből mi lesz, lehet!:) Köszönöm!
Pera762016. február 8. 10:36
@csillogo: Pontosan, napi 3 l tiszta forrásvizet. :)) Bár lassan kétes, hogy egyáltalán lesz vizünk, ilyen ütemű környezetszennyezés mellett; unokáink, ükeink gondjait szaporítjuk meg a nem tudatos életmódunkkal...
A testnek 3 l víz dukál, a léleknek napi 100 is. :))
@denton: Így van, az írott szó és maga a kimondott szó - de még a gondolat is - is jó módszer a segítségadásban, de mindezzel csak úgy lehet hatni, ha fogékony rá a másik fél, ha elér hozzá, és hasznosítja a számára megfelelőt belőle.
Fura a világ, az biztos, mert elve bennünk kéne legyen minden pozitívum, ill. van is, csak a szűk és tágabb környezetünk ráhatásai olykor visszaszorítják. A románoknál létezik egy remek mondás: "Cei sapte ani de acasa." Azaz az első hét év otthoni tanításán sok áll avagy bukik, de tovább a barátok, az átélt tapasztalások mindig elvisznek valamerre. Főleg a kamaszok befolyásolhatóak, mert még bennük nem szilárdultak meg az alapok, megingathatóbbak, és az ember nem 18 évesen érik felnőtté, majdan 35 körül csupán. (Néhány kivételes ember hamarább megokosodik, más feje lágya sose érik be. :))
Nem baj, ha a tanítók, "fényőrök" :) működnek, kezet nyújtanak a szükségben, az az irritáló, hogy szaporodnak a csalók, kuruzslók, áljósok, ezoterikus bizbac tanokat/eszméket/megváltást hirdetők, és egyre nehezebb kiigazodni ebből a katyvaszból.
Mikijozsa2016. február 7. 14:49
egyre butább az emberiség, bizony ez igaz.
csillogo2016. február 6. 19:56
Ehhez az észrevevéshez kell minden nap sok tiszta vizet inni - Erika tesim, szép estét és köszi, hogy benéztél! :)
Pera762016. február 6. 14:40
@csillogo: TesiM, hiszem, hogy nincsenek véletlenek, és mindig utunkba kerül egy szó, egy mosoly, egy lélekcsepp, aminek értelme, célja van, és tőlünk függ, észrevesszük-e, tenyerünkre felvesszük-e, megértjük-e az üzenetét. :))
csillogo2016. február 2. 07:42
@Havierez: - köszönöm! :)
Erikám ...
"örvendj, hogy élsz, hogy itt vagyunk, élhetünk, egészségben, énekelj, lécci, velem, " OK! :) Nagyon!
Pera762016. január 31. 21:32
"Légyszíves táncolj a rúd körül, szépen kérlek, csak egyet fordulj... mosolyogj, mosolyogj többet, nevess, örvendj, hogy élsz, hogy itt vagyunk, élhetünk, egészségben, énekelj, lécci, velem, na, nevess, nevess, mosolyogj." :)
(É.E.)
Törölt tag2016. január 29. 10:09
Törölt hozzászólás.
csillogo2016. január 29. 07:50
Annyira nem - csak első látszatra kedves @Havierez: !
Kedves @Rozella: mostanra elfogyott az időm, de köszönöm írásod.
Egy biztos - hogy a nőnek választani kell - siker vagy gyerek és család.
Ha a nők kitolják a gyermekvállalás idejét, mert előbb sikeresek akarnak lenni hmm... előbb lesznek boldogtalanok. Minél magasabbra törekszünk, annál nagyobbat lehet zuhanni... DE nem törvényszerű! :)
A kettőt is lehet együtt elképzelni, de ahhoz már olyan társra kell lelni, akit nem csak egyszerűen szeretünk, hanem felnézünk rá és minden magunktól kölcsönös - az időnk, a sikerünk, a függetlenségünk - életművészet én azt mondom. Biztos, hogy van ilyen.
Egyébként az életfeladatokat figyelembe véve - vannak sikeres anyák és sikertelen szeretők is éppúgy, mint minden más szereplője az életnek!
Csak szervezés kérdése - meg a Jóisten kegyelme, hogy ráébresszen mindenkit, hol találhatja meg és miben, kiben a boldogságát, sikerét! :))))
Törölt tag2016. január 28. 11:37
Törölt hozzászólás.
Rozella2016. január 28. 10:54
Igen, így volt régen.. .és egész más volt a nő szerepe is régen, a család pedig általában még Család volt valóságosan. A nagymamák is tudták mi a dolguk, de nem kellett 50-60 éves korukra úgymond "sikeresnek" lenni.. de ez akkor volt.. Ma, ha egy nő önmaga számára sem tud szép és jó lenni, elveszti az esélyeit a külső megbecsülésre és sok esetben a boldogságra is. A mércét és a mértéket mindenki maga tudja, de kívül a világban épp elég korlát van, ezért belül továbbiakat felállítani nem volna szabad önmagunknak. A szabadság, az emberi méltóság és a szépség igénye kódoltan bennünk van, valahol mindig is összetartozó fogalmak voltak és maradnak.., még "egy nő " számára is! Köszönöm a válaszod, Marika szép napot neked is! :)
csillogo2016. január 28. 07:44
Köszönöm kedves Róza - először is a csodálatos J.A. verset ! :)
...
"de TARTÓS belső harmóniát teremteni nem lehet a külső körülmények ellenére... Sokat változott a világ, ma óriásiak a társadalmi különbségek, amik a férfi-nő kapcsolatok minőségére is rányomják keményen a bélyeget... Mindent a saját szűrőnkön kell átengedni, recepteket gépiesen követni nem érdemes."
NEM bizony.
De régen hogy is volt ez az egész, amikor földes szobák voltak, kis parasztházak, kicsi tűzhelyek és petróleum lámpa, de volt mégis tisztaság és valami volt még... törekvés, túlélés iránti vágy... nem tudom - lehet nagyobb összekovácsoltság, a családomban is is így indultak el őseim. Gyerekruha nem volt a boltban, nagymamám saját kezűleg varrta két gyerekére. Főleg a negyvenes években! :(
Akkor nekik volt e önazonossága. Ja és persze nem voltak ekkora társadalmi különbségek - főleg falun nem.
Nagymamám egész fiatalon Pesten szolgált a kegyelmes úréknál és szerették őt a szorgalmáért. Amikor életében először kapott egy nylon harisnyát, hát azt sem tudta, hogy mit csináljon örömében. Felvegye-e!? :)
Talán ez a CSOK rendszer segíti majd a fiatalokat, hogy önálló otthonhoz jussanak és szerintem, ahol báránykák vannak -ott legelőnek is lenni kell a Világ jobbik féltekéjén, mert ugye ez sem mondható el a Világ összes részén élő gyermekről, mert éhen halnak, nyomorognak, de ki az, aki mindent meg tud oldani - sokan vagyunk - jelen van az "ördög" is, munkálkodik eleget - de azért járjuk a szeretet útját és legalább olykor foglaljuk imáinkba, hogy segítsen ott is VALAKI, hol kilátástalannak látszik az alapvető, tisztességes élethez szükséges feltételek összessége.
Szép napod legyen - jó, hogy jöttél!:)
Rozella2016. január 23. 21:52
Marikám, igen, ahogy Te is írod, :
"Már általános iskolában kellene tanítani az alapokat, az önbizalmat, nem elvenni, hanem megerősíteni a gyerekekben. A látásmódot, ahogyan a világra és emberekre tekinteni érdemes,... hogy mire felnőtt lesz - jól álljon a
világhoz és tudja a helyét és a saját értékeit és mások értékeit tiszteletben tartva jusson a saját szeretet értékrendjének birtokába. "
Így van, ez nagyon jó volna, mert nem lehet elég korán kezdeni, de az otthonról hozott "mintát " semmi sem pótolja, nem helyettesíti. Sem óvoda, sem iskola... Az emberi tartást (önmaga-tartást! ) személyes példából szívja magába a gyermek, aki később felnőttként is alkalmazni képes ezt. A másik dolog, ami az idézett írásról még eszembe jut, hogy önkép, és bármi önazonosság akkor létezhet, ha az elemi szükségletek elfogadható szintje biztonsággal megtartható, ( fizikai és létfeltételek,anyagi és lakáskörülmények..stb. ehhez adottak, vagy a megteremtésük nem ír felül minden mást.) Egy albérletben élő háromgyerekes, egyedülálló anya, lakáshitellel, rezsivel, egy másodállással, mondjuk kissé nehezebben tud "önazonos" lenni, mint egy jómódú vállalkozó felesége ,- pedig nyilván ő is szeretne csinosan öltözni, fodrászhoz meg pedikűrbe járni, talán szívesen táncolna, sportolna... ,de.. és itt a kör bezár. Talán elég, ha József Attila Anyám c. versére gondolunk, és megkérdezzük csendben, hogy a "Mamának" vajon milyen lehetett az Önazonossága??
"...
S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhőjáték
a gőz s levegőváltozásul
a mosónőnek ott a padlás - -
Látom, megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tőke
megtörte, mindíg keskenyebb lett -
gondoljátok meg, proletárok - -
A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki - -
....A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki "
Azt hiszem az utolsó versszak elárulja... Szerintem nem sok, ennél szomorúbb sort írtak le erről a témáról. Én a pozitív hozzáállás híve vagyok, és hiszem, hogy fontos észre venni a legkisebb szépet is, a legapróbb dolgoknak is lehet örülni, van jelentőségük, és apró kis változások, változtatások, pici lépések is komoly eredményt hozhatnak az ember életében.., de TARTÓS belső harmóniát teremteni nem lehet a külső körülmények ellenére... Sokat változott a világ, ma óriásiak a társadalmi különbségek, amik a férfi-nő kapcsolatok minőségére is rányomják keményen a bélyeget... Mindent a saját szűrőnkön kell átengedni, recepteket gépiesen követni nem érdemes. Végül még valami: nagyon sokan összekeverik a valódi vágyakat a valami utáni erős sóvárgással. Áhítoznak valami után és mikor elérik, rájönnek, hogy semmi szükségük nincs, nem volt rá, vagyis nem ARRA volt szükségük, hanem valami egész másra. Na ezt fel- és beismerni, az már egyfajta komoly önismeret, ami fontos az önazonossághoz is.
Bocsánat, hogy kissé hosszabb voltam a szokottnál, Szerető ölelésem küldöm és jó éjt kívánok :)
csillogo2016. január 23. 20:39
Sziasztok!:)
Visszanéztem a fent jelzett kategóriát és a bejegyzéseimet - hmm... örömmel nyugtázom, hogy régóta érdekel az emberek reakciója, viselkedési szokásai, a változtatás képessége és az, ahogyan tekintenek a világra és élik, megélik az életüket és közben boldogok-e, és ha igen azt mitől teszik függővé!?
Továbbá, ki mit tud elfogadni, miért tud hálás lenni és ha nem boldog tesz-e lépéseket érte, hogy az legyen!?
Vagy csak azt gondolja, hogy nem én, hanem a világ ilyen és ezek a körülmények nem megváltoztathatók, belenyugszik, de soha nem lesz békés szemlélője és nem látja meg a kis dolgokban - ( a nagyokban sem ), hogy minden őbelőle indul és tér vissza, ahogyan útjára indította... a GONDOLATÁT! Minden a SAJÁT LÁTÁSMÓDTÓL függ!
A kisugárzásunk és a szerethetőségünk a saját lényünk elfogadásában is rejlik.
Az akarom és képes vagyok rá ültet-e bogarakat az emberek fülébe?
Motiváció kell-e, szükségesek-e célok az életünkben és az ösztönzéseket kitől várjuk, és miből meríthetünk erőt hozzá! A kihívások csak lehetőségek. Fontos, hogy hogyan kapcsolódunk a Mindenséghez.
Százas szög. Sokan legyintenek.
Nos kedvesek vagytok!!! @denton: Laci az a helyzet, hogy direktben kell tanítani az embereknek, mert, ha nem kellene, akkor az Életet jobban élveznék az emberek és kevesebb harc és adok kapok lenne.
Már általános iskolában kellene tanítani az alapokat, az önbizalmat, nem elvenni, hanem megerősíteni a gyerekekben. A látásmódot, ahogyan a világra és emberekre tekinteni érdemes, ez az önazonosság ismerete. Mindenkinek hasznára lenne. Van, akibe ez automatikusan beépül, mert így születik, de nagyon sok esetben meg kell erősíteni és ezt minél előbb, hogy mire felnőtt lesz - jól álljon a világhoz és tudja a helyét és a saját értékeit és mások értékeit tiszteletben tartva jusson a saját szeretet értékrendjének birtokába.
Az etalontól is el lehet térni, mindenkinek más, és ezt a másságot kell látni, érezni és frekvenciát váltani, ha szükséges - olykor lelépni onnan, hol már nem érezzük jól magunkat. Legyen az munka vagy épp párkapcsolat. Kínozni egymást egy életen át - rettenetes lehet.
Köszönöm, hogy beszélgettünk - @lobsterking: köszönöm neked is! :) @BakosErika: Erikám köszönöm! :)@Bugatti350: kedves István ez Mái Attila&Anikó bejegyzése én csak megosztottam, @skary: Jah!:) - további szép estét kívánok! :)
Ja, és még egy kis megerősítés!
https://www.youtube.com/watch?v=spqLK_3i
Törölt tag2016. január 23. 15:42
Törölt hozzászólás.
skary2016. január 23. 13:37
ön azonos? :)
Bugatti3502016. január 23. 11:16
Biztosan felfedezed azt, amit már tudni vagy érezni akartál...minden siker egy kis lépés a megszokás felé ! ... Érdekeset írtál, kedves Marika!:)
István
Törölt tag2016. január 23. 09:55
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2016. január 23. 09:30
Törölt hozzászólás.
BakosErika2016. január 23. 09:20
Az nem működik. Mert hogy az ember önmaga tudjon lenni, megtalálja, megélje és megvalósítsa saját magát, mindazokat a lehetőségeket, amelyek benne vannak, az teljesen független a másik embertől....
Pontosan Marikám.
Egyetértek ezzel az okfejtéssel.
Ölellek szeretettel.
Törölt tag2016. január 23. 08:59
Törölt hozzászólás.