Visszatekintő

Fiatalság borgőze, elszálltál a ködbe
oly' hamar...
Keserédes múlt, mi homály-horizontba fúlt,
felkavar...

Merre vagy, ezer kedves arc, ezer régi harc,
merre jársz?
Hol lehetsz már, régi könnyár, még muzsikálsz, még
csordogálsz?

Hová tűnt közös emlékünk jövendőbe hunyt
kacaja?
És elemi boldogság szelei fújtak-e
valaha?

Miért nem érzem idő fanyarsággal intő
múlását?
Ha ráncok táncolnak elfátylasult arcomon,
s fakó láng?

Mivé lettek elfeledtek, az egykor buzgó
nagy szavak?
Elfödte már őket a csöndbe égi madár
akarat?

Hát merre szálltok álmok, be immár sohasem
teljesedtek?
Az élmények s a csendes végzetek bennetek
ellebegnek?

Ezer messzibe tűnő visszhang most némán pang,
el-elrévül...
Korok váltják, kapuk zárják a tűnő időt,
míg megszépül...

Lelkek folytonosan úton, merengve múlton,
mennek tovább...
Míg egy időre vagy örökre hívja őket
az Odaát.