Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Örök tél
csillango• 2013. március 27. 18:57
Jeget sóhajtó szellő reszket végig
A fák lombokat visszasíró ágain.
Könnyek ledermednek a légben,
S lebegnek a messzeségben,
Majd megpihennek a lélek szárnyain.
Ködzuhatag hull alá
Az álmosszürke fellegek szívéből,
Kik fagyott tengerekre rásírják
Lelkük végtelen titkát-
Mely a rejtező Mélybe dől.
Dér sóhaja ring
A csendből szőtt végtelenségen,
Az örök tél némaságot hegedül
Csak egy szívtöredék szállingózik egyedül…
A lét emlékeképpen.
2010.
skary2013. március 27. 19:23
ja