Körforgás gyöngyei alatt a lánc
az ember maga: puha-szikla lény,
élteti vagy elhullatja a láz;
formálható, s léte mégis kemény.
Teste nem börtön: lehetőségek
égen tükröződő valósága,
lelke nem testvére szenvedésnek;
s légvár csak meghatározottsága.
Olyan, mint a verdeső-védtelen
bátorrá lényegülő mély szellem
titok-telt szőnyege kigöngyölve,
Olykor veszélyt sejtő szabad volta,
s tompa horizontján elragadja
illúzióknak röpke gyönyöre.
Szerkesztő: csillango
Figyelők: 11
csillango• 2014. augusztus 6. 14:08
Ég sebét gyógyító
angyalszárnyak vagytok,
nem számít e tényben
éltek-e vagy haltok,
csak arra csöppenhet
nemlét sajgó sava,
kit nem érint sosem
az örökké szava;
nem a fércelt sorok,
mik szoborba vésnek,
nem emlékek vagytok -
Ti vagytok az Élet.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!