Körforgás gyöngyei alatt a lánc
az ember maga: puha-szikla lény,
élteti vagy elhullatja a láz;
formálható, s léte mégis kemény.
Teste nem börtön: lehetőségek
égen tükröződő valósága,
lelke nem testvére szenvedésnek;
s légvár csak meghatározottsága.
Olyan, mint a verdeső-védtelen
bátorrá lényegülő mély szellem
titok-telt szőnyege kigöngyölve,
Olykor veszélyt sejtő szabad volta,
s tompa horizontján elragadja
illúzióknak röpke gyönyöre.
Szerkesztő: csillango
Figyelők: 11
csillango• 2014. július 18. 19:04
Belémégtél,
mint egyéniesülni vágyó
szabad parázs az asztal
lapjába.
Tovatűntél,
miként tüske olvad bizalom
kelyheinek hőjétől.
Hiába...
Az emléked
csepereg csak szemem egéből,
mint zápor futkos árván,
majd csak csend.
Te elérted
az el nem érhetőt. És mégsem.
Mint elvetélt angyal az égen -
s odabent.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Törölt tag2014. július 19. 09:17
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2014. július 18. 19:52
Törölt hozzászólás.