A lélek főnixe

csillango•  2014. május 22. 15:39


Fekete gyöngyökként hullnak a percek,
álomhalk koppanásuk bút muzsikál.
Melankólia ősz madara repked,
valahol a mélyben már kihalt a táj.

S az idők csak zsongnak belül hang nélkül,
magánynak tavába merülten, holtan.
Mosolyfoszlányokat hagyva emlékül
pihennek némult, szétfújt darabokban.

De egy időtlentől élő valami
bús részeiket együvé csiszolja.
Nem lehet őt sem látni, sem hallani,
csak a lélek lehet, mi őt kihordja.

Mert az egyetlen erő, mi mindig él,
mi akkor is hit, ha nincs aki higgye,
a költészet gyógykönnyű szárnya, minél
nagyobb nincs: írás, a lélek főnixe.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillango2014. május 22. 18:35

Köszönöm szépen! :)

Törölt tag2014. május 22. 18:12

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom