Kisztihand

Képzelt XIX. századi Valentin napi vallomás

Lángoló szívek eme nagy napja,

szerenád, levél - vallomás rajta.

Gyöngybetű tükröz feszítő érzést,

ájtatos szolga kezéből célt ér.

Kisasszony! Kérem, jelezzen vissza,

esdeklőn várok, válaszban bízva.

Látása perzsel, vágy tüze éget,

Sohasem láttam hasonló szépet.

Ámulva nézem kecses bokáját,

pajkosan ringó bársony szoknyáját. 

Elbűvöl Kegyed nádszál alakja,

kacsója, csipke ernyőjét tartva.

Fogadja kérem, vérvörös rózsám,

epedve várom, legyen jó hozzám.

Hevesen lángol Önért a szívem,

Kézcsókját küldi őszinte híve.