nefelejcs blogja

Ne sírj csendben, 

kit érdekel,

ha hangod bús,

nem énekel.

Kiálts nagyot,

együtt végre,

a vén Kárpát 

medencébe!

Rengjen a hegy,

visszhangozzék,

áradjon a 

világba szét!

Kik hazánkat

szétszabdalták,

mikor jön el

az igazság?

Vissza mindent,

mit elloptak!

sátánjai

a pokolnak!

 

A hatalom könyörtelen,

Lázadóknak nincs kegyelem!

Szomját magyar vérrel oltja,                            

Bosszúvágyát ekképp oldja.                          

 

Tizenhárom hős tábornok

Sorsára várt, nem háborgott,

Tizenhárom reménysugár

Túlnőtt lelki terhük súlyán.

                                                               

Október hat hűs hajnalán        

Börtönajtón nyílik a zár,                         

Indulni kell vár a végzet,                           

Golyó, s kötél az ítélet.

 

A kelő Nap fénye tompul

Látván, magyar vére csordul,  

Puskagolyók süvítenek,   

Kifúrják a hű szíveket.

                       

Ám egynek csak válla vérzik,

Fejlövéssel őt kivégzik.

Hóhérait ő vezényli,

Bajtársait utoléri.                                       

 

Kilencüknek megácsolva,

Alkalmilag a bitófa,

S végignézik mi vár rájuk,

Míg a halál viszi társuk.

 

Hörgések és haláltusák,

Nyaktörés, hóhér a munkád,

S kinek földig ér a lába,

Megfojtva megy másvilágra.                                

                                                            

Haláluk sem elégtétel,                                                                           

Estig lógnak a kötélen.                 

Borzadjon el, aki látja,             

Lázadókat e sors várja.       

 

Elföldelve csupasz testek, -

Ruhájuk hóhérnak kellett.

Értük sír a bús madárdal

Akasztófák árnyékában.

Ez a versem a főoldalon erőszakos jellege miatt nem jelenhetett meg.