Elhull a virág...

nefelejcs•  2021. április 4. 20:26  •  olvasva: 33



Szikrázó nap szórja sugarát szerteszét,

kék madár büszkén száll az égbolt tengerén.

Szerelem-illatot szitálgat lágy szellő,

Hatása varázslat, a szívből eredő.      


Színpompás szirmot bont az élet virága,

kelyhét méz-nektárral csábítón kitárva,

mámoros ajakkal önfeledt kiáltja:

"Boldogság jer ide, ne éljek hiába!


Szépséges a világ, úgy érzem az enyém,

s hordoz majd jó sorsom mindig a tenyerén!"

Oly furcsa! Hirtelen halványul a napfény!

Komorrá vált minden, álmából kél a szél.


Ég alján felhőknek tömege gomolyog,

eltűnnek arcáról rózsaszín mosolyok. 

Megretten, megremeg az élet virága,

jégeső a fejét gyöngyökkel dobálja,


szirmába fogódzik, tépdesi, szaggatja,

eltorzul oly kecses, igéző alakja.

A háta meghajol, dús szirma elhervad,

fájó az emléke, mily szép volt még tegnap!


Kihunytak a fények, szürke köd az élet,

ereje már fogytán, közeleg a végzet.  

Kóróként menedék a hervadt sziromágy,  

lelkére ráfagyott, elhamvadt, régi vágy.


Csupaszon távozik, ahogyan érkezett,

néhány mag jelzi csak, valaha létezett.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

nefelejcs2021. április 7. 17:57

@Perzsi.: Belegondoltam. Magam is abban a korban vagyok, amikor már bármelyik percben bármi megtörténhet.
Köszönöm szépen a figyelmedet.

nefelejcs2021. április 7. 17:50

@AndrejMlotko: Köszönöm szépen a figyelmedet.
Örülök a véleményednek, kedves András.

nefelejcs2021. április 7. 17:47

@Mikijozsa: Örülök, hogy tetszik. Hálás vagyok a figyelmedért.

Perzsi.2021. április 6. 16:08

"Kihunytak a fények, szürke köd az élet,

ereje már fogytán, közeleg a végzet. "

Hogy lehet ilyen szépen leírni az elmúlást?

AndrejMlotko2021. április 6. 10:24

Nefelejcske, gyönyörű versedet szívvel olvastam. Kicsit megborzongtam a képeket elképzelve magam előtt, de valósat festettél pennáddal az értő olvasó elé.

Gratulálok.

András

Mikijozsa2021. április 6. 09:38

nagyon jó -

"Ég alján felhőknek tömege gomolyog,

eltűnnek arcáról rózsaszín mosolyok.

Megretten, megremeg az élet virága,

jégeső a fejét gyöngyökkel dobálja," bizony

skary2021. április 5. 09:17

@nefelejcs: igen...ugyanúgy végezzük :)

nefelejcs2021. április 5. 08:46

@skary: Bizony el! :)
S az egykor tündöklők is ugyanúgy végzik.

nefelejcs2021. április 5. 08:44

@SzaipIstvanne: Elolvastam, délután jelentkezem.

skary2021. április 5. 06:57

.. eliramlik a zélet :)

SzaipIstvanne2021. április 4. 23:44

@nefelejcs, Kérlek, ha még ébren vagy, vagy holnap, bármikor
olvasd el a "vélemény" bejegyzésem. Nemrég tettem föl.

nefelejcs2021. április 4. 23:11

@SzaipIstvanne:
Drága Mária! Köszönöm szépen a figyelmedet. Véleményed nagyon megtisztelő számomra. Ezt a verset küldtem be a pályázatra, ahol még említésre sem tartották méltónak.

SzaipIstvanne2021. április 4. 22:57

Csodálatos, még szomorúságában is.
Oyan vers, ami nem felejthető azonnal, később sem. Pont
erről írtam most a blogomon. Lehet kapok
érte butuska fejemre.

Békés, szép estét.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom