bakonyiili blogja

Vers
bakonyiili•  2012. október 13. 13:54

Füredi napnyugta 12.

Tihany mögött már lebukott a nap,
Fénysugarait a felhőkre küldte.
Alattunk nyugodt a víztükör,
Csendesen várja, jöjjön az este.

A túlsó part már eltűnt szemünk elől,
Lopakodó, lassú árny belepte.
Hattyúk, és kacsák is elültek,
A nádasban várva a reggelre.

Az égre csillagok pattantak,
Ránk borult az őszi éj csendje.
Kicsit még sétálunk,  lassan
,
Aztán betakar az éjszaka leple.

Balatonfüred, 2012. szept.

bakonyiili•  2012. október 10. 20:00

Levélhullás 14.

Levélhullás

Ehaló hulló
          falevél
libbent elém
lopva lépek el
          leesett
lehullt lábam elé
Lehetne lepke
          fellebbenne
          szállna
elfeledve küllemét
          belemerülve
          a repülésbe

Elhaló hulló
          falevél
vele elfut  elhal
          az őszi szél
Lassan  ellépek
          félve
mellém hullik
          halkan
elrepülve  egy
          elsárgult
elárvult őszi
elrepült falevél

bakonyiili•  2012. október 9. 13:17

Vinném 10.

Vinném magammal
               a fényt,
A nyár árnyait,
A napsugarakat,
     s a virágokat mind.

Vinném a telet
      vakító hóval,
Dombot, hegyeket
      fehér takaróval.

Vinném a csendet,
      az éjjel hangjait.
A madárdalt, a füttyöt,
      a brekegést,
      ugatást,
      s ezt mind, mind.

Vinném magammal
      a tengert,
A hullámok lágy
      susogását.
Szívembe zárva
       minden embert,
Mennék az úton egyre tovább...

bakonyiili•  2012. október 5. 14:01

Balaton 8.

A Balaton itt kezdődik,
 vizével tölti a Zala.
Nádasok, hattyúk és vadkacsák,
s asztali örömeink hala.

Télen a Balaton is fázik,
jégtakaró alatt álmodozik.
Álmodja, ha felébred
tavasszal friss vizzel telik.

Partját ismét, megújulva,
lágy szellők unszolására,
fürge kis hullámok mossák,
lelkünk megnyugtatására.

Vele álmodunk mi is,
a város, a környék  lakói.
Váljon valóra álmunk,
legyünk együtt európai!

Keszthely, 2004. május

bakonyiili•  2012. október 5. 13:50

Az én városom 7.

Már ötven éve is város volt,
de akkor még nélkülem.
Álmodoztam utcáiról, boltjairól,
úgy öt-hatévesen.

Ünnep volt, különleges nap,
mikor a család felkerekedett.
Bejártuk lovaskocsinkkal,
s éreztük a kockaköveket.

 S úgy tíz év múltán, végre,
tanulhattam gimnáziumában.
Nehéz volt, szép volt az a négy év,
vissza-visszatér ma is álmomban.

A Helikon! Örök és állandó!
Lángja fellobban évente, s megújul.
Szikrája üzenet fiatal szívekbe,
nekünk is szolgáljon lámpásul!

Színháza, a régi, nekem szép volt,
falai közt a csoda nyílt ki.
Most megújult, padsorai mindenkit várnak,
vele városunk immár EURÓPAI!

Keszthely, 2004.máj. 04.