bakonyiili blogja
AjánlatHaza / Hozzászólás!
Itt barátok a fák, a hegyek,
nem vonzanak ismeretlenek.
Ha mégis felfedezni megyek,
szívem örül: Hazatérhetek!
Kustra Ferenc: Merre és hová visznek az utak? c. verséhez
2013.03.24.
Világos lesz
1. Milliónyian itt bolyongunk tétován,
Mezítlábunk tapadós sárba süppedve.
Kabát-nélküli testünk eljegesedik,
Fekete homályban, a hegygerincen át.
1. Mehetnénk tán emberszabásúak útján,
Lábunkra új varázsigéket tekerve.
Ha vízhatlan lelkünk végre reménykedik,
Napfényben, édenkertekben, amit meglát.
1. Mosolyogva, hiszen kezünkben a volán,
Hajlottak és most-ébredők együtt lépve.
Ekkor felettünk a kék ég is megnyílik,
Világos lesz! Kíváncsi szemünk mindent lát!
Reménytelenségből - reményig!
A szeretet
A szeretet a mélység,
a szeretet a magasság.
Vele felrepül az ember,
s a pokolra alászáll.
A szeretet mindent mozgat,
hegyet, csillagot, s folyókat.
Az életünk szinte megáll,
ha szeretet lángja nem lobban.
A szeretet örök, s a vágy,
hogy szeressünk - szeressenek, vár.
Ha megkapjuk, mindenünk van,
az élettől nem is kell más.
2008.10.20.
Katasztrófa József Attila: Parasztanyóka/ átirat
Vén földgolyónknak már sok a sebe,
Rengett, égett, majd elpusztult bele,
Kiszáradt rajta sok erdő, berek,
Csendesen szenved, hisz olyan öreg.
Fáradt felszínén csoda terül el,
Mi ránk vár, fedezzük fel.
Hegyek és völgyek, mit erdő fokoz,
Alattuk mező, életet hordoz,
Vetések, zöld rétek még ott lejjebb,
Szépségeit nekünk mutatja meg.
Szomorú háború, sok siralom.
Elpusztul minden végső gyásznapon.
Tűzhányó, cunami, vész esetén,
Meghal sok ember élete helyén.
S ha lesz ki menekül, enyhet is ér,
Mi marad, mit talál, ha jön a tél,
Elbúvik. ott maradhat örökkön,
Öröme elvész, sorsa kín és könny.
A Földön az élet oly szomorú,
Nem marad semmi, csak sötét ború.
Léte végetér, a rém lerombol.
A Föld túléli, de sötétbe borul.
1937.12.03-án halt meg József Attila
Rá emlékezve, halálának 75. évfordulóján
A korsó és a róka -tanmese?- 20.
A korsó a kútról
vizet hozott
Az úton a rókával
találkozott
Bár a róka ravasz róka volt
Vizet inni a kútból nem tudott
A korsó az úton csak
ugrándozott
A víz benne ki-be
locsogott
Bár a róka kérte
vizet nem adott
Vitte a vizet és csak
ugrándozott
Mikor aztán egy
nagyot ugrott
A korsó a földre esett
összerogyott
Addig járt a...................
Míg a rókával nem találkozott!
Egy kis változatosság!