Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Katasztrófa József Attila: Parasztanyóka/ átirat
bakonyiili• 2012. november 29. 11:43
Vén földgolyónknak már sok a sebe,
Rengett, égett, majd elpusztult bele,
Kiszáradt rajta sok erdő, berek,
Csendesen szenved, hisz olyan öreg.
Fáradt felszínén csoda terül el,
Mi ránk vár, fedezzük fel.
Hegyek és völgyek, mit erdő fokoz,
Alattuk mező, életet hordoz,
Vetések, zöld rétek még ott lejjebb,
Szépségeit nekünk mutatja meg.
Szomorú háború, sok siralom.
Elpusztul minden végső gyásznapon.
Tűzhányó, cunami, vész esetén,
Meghal sok ember élete helyén.
S ha lesz ki menekül, enyhet is ér,
Mi marad, mit talál, ha jön a tél,
Elbúvik. ott maradhat örökkön,
Öröme elvész, sorsa kín és könny.
A Földön az élet oly szomorú,
Nem marad semmi, csak sötét ború.
Léte végetér, a rém lerombol.
A Föld túléli, de sötétbe borul.
1937.12.03-án halt meg József Attila
Rá emlékezve, halálának 75. évfordulóján
szalokisanyi12013. január 29. 08:43
Gratulálok! Üdvözletem küldöm. Tisztelettel: Sanyi
Törölt tag2012. november 29. 15:48
Törölt hozzászólás.
Kicsikinga2012. november 29. 14:36
''Vén földgolyónknak már sok a sebe,''
Aggódó, kedves lelked van!