Re-kreáció

 

Magyar sors

 

„Hittél a könnyü szóknak”,…

Sok csirkefogó, gazember, akasztófáravaló…

sorolnád dühödten, de csak hallgatsz,

s persze köszönsz előre a naplopónak,

”fizetett pártfogóknak”, kikről lefoszlik

hamar a lepel…   S te, akinek kell

átadnád boldogan, amit magadban őrzöl,

mielőtt a lelkifurdalás végleg felőröl

s minden büszke ősöd lassan elhagy…

Mert szemükbe kell egyszer nézni,

s tudatni, nem volt hiába az áldozat,

amit érted hoztak, hogy magadat

ne kelljen többé soha megtagadni,

szégyellni, hogy te is magyar vagy;

 

Pedig sokan tanítottak téged is hazudni,

büntettek, sajnáltak, nevettek, elfordultak…,

Most engednek szép lassan atomokra hullni,

és áhítatos csendben hallgat majd mindenki,

mert értelme úgysem lesz már a szónak,…

hát ne szólj, viseld el, ha kitaszított vagy,

s nézd el, a ’jóknak’,

ha nem tudnak elviselni,

„s lásd, soha, soha senki

nem mondta, hogy te jó vagy.”

 

2018 01.06

 

/az idézetek: József Attila  ”Tudod, hogy nincs bocsánat” c. verséből valók /

 

(akasztófáravaló, csirkefogó, naplopónak, áhítatos  -   „Kihívás …” fórumban megadott szavakkal)

 

egy ezrednyi majom

  

kizsigerelt szavak lenyelt szóvégek

zanza szleng alatt zaftosan tahó

kibelezett képek kibuggyanó tétlenség

füldugós nihil-ego csakazértis amorf

testek vörösriasztású erőszak gesztusok

elérnek hogy félj kábulj padlót fogj

vagy begerjedve azonosulj

 

érlelődik a mindig baj van veled

a veszítsd el bátran a józan eszed

majd ők gondolkodnak helyetted

eldőlnek előre lejátszott meccsek

s ha már erre sem képesek

mert fölösleges ide fellelhető ráció

az esztétikum csak avitt deklaráció

zárt világba katapultáló tehetségesek

alkotnak naponta trendi új művészetet

csakazértis lenyomják a torkodon

egyed-vegyed-vigyed egy próba na lám

nem maradhatsz eoraptor se masztodon

tevévé válva préselődve a tű fokán

 

bréking lenyeled  az ám celeb-hazám

csak semmi laca-faca meg ős-ikon

nagy játékosokkal nincs kispályás stadion

„itt az idő” „nem középiskolás fokon”

a lét összefolyó buja levét fenékig issza

a főemlős társadalom 21. század ez-tán

hol  az evolúció megint szimultán

és felpörögve istenként mászik vissza

egy ezrednyi majom a fán

 / 02.05./

 

 

 

Új nap

 

Fűpamacsok harmat-csúcsán 

reszketeg megáll a fény, 

sötét bilincsét földre ejti a holdkaréj, 

a ragyogás lassan kiszabadul, 

egy csillag lustán ellazul a párnán, 

csendtündérek szusszanásán 

siklik tovább az éj...

A hajnal hűs ölelése hiányodra hull, 

velem s veled együtt ébred 

árnyékok neszéből a világ, 

s míg a tél másik oldalára fordul, 

valaki elővarázsol egy virágos ruhát...

Új nap vár, újra jó várni rád.

/ 01.25./

 

( fény, hiány, együtt, bilincs, veled, világ, áll, ragyog, vár, árnyék - megadott szavak felhasználásával )

 

 

Mellékhatás

 

Nagyon a távolban, de a gyógyír ott van,

vágyaim ködéből kiszűrt szép szavakban,

bölcsességek, jóslatok, kezeletlen tévedések

közt, megint egyet előre, sokat hátra lépek…

„Tévedni emberi dolog, de isteni érzés”,

bölcs közhely, nem csak heveny félreértés,

milyen kár, hogy csak akkor hisszük

ha kenyerünk javát már megettük.

 

Jaj, mennyi költő, ki talán nem érti a korát,

ám a kor pontosan tudja, hogy mögöttük

pár emberöltő sorba áll, és egyikben sem

olvasták mások rég leírt, sok-sok igaz sorát,

sem sorközét… A toleráns világ még lenyeli

a versekbe bújt békát, s egyszer tán megérti,

hogy tévedhetnek ma ’költők’ ekkorát!

 

Ha volna képesség előre látni, mi jön?

Káosz vagy rend, s hogy lesz-e idő még

veled meginni  jövő nyári, behűtött söröm,

akkor se tudnám, hogy épp most mi az ábra?

Meddig még és hová vándorol az életöröm?

Van gyógyszer, de nem gyógyul a világ hasfájása…

... a jövőkép ma csupán a jelen mellékhatása.

 

 

(jövőkép, vágyaim, távolban, képesség -  "Kihívás .." fórumban megadott szavakkal )

 

 

 

 

Várótermi affér 

 

A vasúti váróba hirtelen betör egy gengszter:

„Fegyver van nálam!  Feküdjetek a földre!”

Mindenki reszket és pisszenni sem mer,

ám egy erősen kifestett, vérmes hölgyemény

kiborul: - Ejnye Szépfiú, a föld nagyon kemény!

A padon kényelmesebb, nekem elhiheted!

Majd leül ledéren, laza terpeszülésben, s kacsint,

karja gyorsan előre lendül, s valami puhára tapint, 

csodálkozva szól:  - Ez volna a te fegyvered?!

Hisz ez nincs is töltve! Hé Szépfiú! Na ezt elő se vedd..!

 

 

 

(vasúti, gengszter, ledéren, kiborul) - "Kihívás..."  fórumban megadott szavakkal