Magyar sors

 

Magyar sors

 

„Hittél a könnyü szóknak”,…

Sok csirkefogó, gazember, akasztófáravaló…

sorolnád dühödten, de csak hallgatsz,

s persze köszönsz előre a naplopónak,

”fizetett pártfogóknak”, kikről lefoszlik

hamar a lepel…   S te, akinek kell

átadnád boldogan, amit magadban őrzöl,

mielőtt a lelkifurdalás végleg felőröl

s minden büszke ősöd lassan elhagy…

Mert szemükbe kell egyszer nézni,

s tudatni, nem volt hiába az áldozat,

amit érted hoztak, hogy magadat

ne kelljen többé soha megtagadni,

szégyellni, hogy te is magyar vagy;

 

Pedig sokan tanítottak téged is hazudni,

büntettek, sajnáltak, nevettek, elfordultak…,

Most engednek szép lassan atomokra hullni,

és áhítatos csendben hallgat majd mindenki,

mert értelme úgysem lesz már a szónak,…

hát ne szólj, viseld el, ha kitaszított vagy,

s nézd el, a ’jóknak’,

ha nem tudnak elviselni,

„s lásd, soha, soha senki

nem mondta, hogy te jó vagy.”

 

2018 01.06

 

/az idézetek: József Attila  ”Tudod, hogy nincs bocsánat” c. verséből valók /

 

(akasztófáravaló, csirkefogó, naplopónak, áhítatos  -   „Kihívás …” fórumban megadott szavakkal)