Re-kreáció

Rozella•  2019. november 13. 11:17

Díványon


Díványon 

 

Kell a pszihomókus, de csak egyszerű

legyen! Mert bonyolult én vagyok! Ború

ül, szétterül a lelkemen, nincs derű,

folyton megszökik, szörnyű e háború!

 

Megvív az ősszel és csatát nyer a tél,

újabb ellenfele lesz majd a tavasz,

már nem vigasz az sem, amit üzentél

a mókusokkal, hogy ’eztán ne havazz!’

 

Mert a hó az hó. Ám lesz az is gyászos,

ha lépkedek rajta, s szép fehér szüzem

sáros lesz, mint egy bakancs... Jajj, tied

 

is az, most látom! Fekszel jégkalászos

díványon, ám lelked föntről leüzen:

Nem baj, ha álmaid földfölöttiek!

 




 (szonettverseny fórum,  megadott rímekre - 10.17.)

 




Rozella•  2019. november 10. 19:27

Jótékonyság


Jótékonyság

 

Mintha csak adakozni akarna,

aranypénzek lógnak a nyírfák ágán,

átválthatók sok késő-őszi mosolyra,

hogy a bánat ne maradjon magányos, árván.

Lesz rá gondja, ma beszéltem a széllel…

Szeretnéd tudni, hogy érheted el? 

Novemberben akciós, és ’aki kapja, marja’,

hát siess, mert ha erről is lekésel,

a jószívű fa mind a szélnek adja…

 




Rozella•  2019. november 7. 20:00

Varjú dal


Varjú dal  

 

Varjú néne borzas tollal

friss avarban lépeget,

jóllakott már a dióval,

varjú-kottát nézeget.

 

Párja károg: kész rémálom,

ha rázendítesz kedvesem,

de én, látod, alig várom:

énekelj egy dalt nekem!

 

Tollad kopott, szárnyad lomha,

rossz híred száll hét határon,

ha hallgatnál káár.., káár volna,

mert a hangod ’úgy’ imádom!

 

Nicsak, de káár, nincs itt senki,

üres minden madárfészek!

Elszállongtak Afrikába

híres torkú, nagy zenészek.

 

Dalolj bátran, ne csendesen,

hadd hallják a madár-népek!

Ma még bírom.. káár, kedvesem,

de holnap máár.., én is lelépek.



 




Rozella•  2019. november 3. 17:54

Csillagöltések


Csillagöltések

                        

Ritka, hogy csak tétlenül elmereng,

idő sincs rá, hisz úgy rohan a világ,

a lépéstartás nehéz, de feldereng

ami fontos: legyen körötte virág,

 

akkor is, ha némely hernyó túl falánk,

és sok levélszárnyú nap rég elrepült.

Lélekmadárnak nem akadály a palánk,

megtanulta ezt is,.. bár időbe került.

 

Az ősz postás újra levelet hozott,

messzi tájról, mi most is csupa derű,

ott történt meg, hogy valaki leszerelt

 

az égről pár izzó csillagot, s a kopott

kabátú korom-sötétre néhány egyszerű

öltéssel rávarrta, mikor az éj nem figyelt.

 

 

 

(szonettfórum 10.31. -megadott rímekkel,  az ottani címe : lépéstartás)




Rozella•  2019. november 3. 16:58

A kertész kertje is gyomos...


A kertész kertje is gyomos… 

 

Én nem tudom, miféle kert ez?

Ezernyi fű, fa, virág, és benne

felnő megannyi kis magonc

rám mosolygó, évelő szerelme.

 

Lehetne titkon az éden is, de ez más:

némely sarkában csak árnyék terem,

ha hirtelen zápor öntözi, lesz óriás,

s fölém magasodva ül a lelkemen.

 

Azt hittem eddig, jó kertész vagyok,

s ami itt tenyész, mind százszorszép,

gyógyító kamilla, illatos jázminok,…

de nem! Sok kis gaz dal is itt virít,

... lapulva körmöm alatt, a kis piszok!

 

 

(évelő, árnyék, magonc, örök, kamilla, zápor, mosoly, titok, virít, dal ) megadott szavak felhasználásával





Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom