Re-kreáció

Mint kihűlt kávé

 

Mint a kihűlt kávé,

bár iható, de nem élvezi

aki csak forrón szereti;

Ha lagymatag a szó,

-csak hogy gyűljön-

szaporítani kár.

Kiüresül mint a béke,

mi nem is létezik már.

Talán hagyni kéne,

hogy soronként kihűlve  

tőlem  messze meneküljön,

s ne várja meg mégse,

hogy melegebb éghajlatra  küldöm.

 

 

Három csapnivaló vers :)

 

Az előzmények a szonettfórumból:

 

negyvenkilenc2021. július 3. 21:50

Sziasztok! Kosztolányitól hoztam rímeket, a Csonka szonett szívemről című verséből.

 hold ,jéghegy, jegy, a zsold /

 udvarold ,éledj,még egy, mosolyt /

 szívbajos, nézem itt, kincseit/ 

 zajos, szívemet,beteg/

 Jó játékot!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

negyvenkilenc2021. július 4. 06:35

 

Fehéren, távolin, akár a hold,

vizek sötétjén felsejlik a jéghegy,

az útja pusztulás, nincs is reá jegy,

elszakadt, levált, ennyi hát a zsold.

 

Csodáld szépségét, jöttét udvarold,

fagyos varázsa fényétől éledj,

ezer hódoló után légy te még egy,

talán feléd küld egy halvány mosolyt.

 

Mozdulni nem bírón, mint szívbajos,

néma hullámok közül nézem itt,

amint széthagyja lemondón kincseit.

 

Magába roskadón veszte mily zajos,

szétomlón rázza, rázza szívemet,

s véle hull, jégszilánkba fúl a beteg.

------------------------

 Rozella(offtopic)2021. július 5. 09:46

….

@negyvenkilenc: Tibor, azért egyszer írhatnál már valami csapnivalót is... :))

….

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

 negyvenkilenc2021. július 6. 06:33

Rózanak, szeretettel, ahogy kérte, csapnivaló szonett. 🌞

 

Bolondságos vers a csapnivalóról

 

Ó, szent szorgalom! Ha irkára talál

rögvest firkál, verset ír már, bizony!

S el nem mondhatom, mi mindent kitalál,

szerelem, halál, előtte nincs viszony

 

mi titkos lenne, ő mindenen átlát,

jó, néha b-ét, de milyet, az életét!

Mert kell a "b" terv, ha az "á" bontja sátrát,

á-t mondj vagy b-t, te sors, ő ír, s letép

 

egy újabb lapot, fogyasztja az írkát,

szavakkal delejez, boncol s lefejez,

megfejti a lét titkát, mi a manó?!

 

Szívedre hat, hogy éjszakád sírd át,

majd vigasztal, egy újabb dalt befejez,

a gond csak egy, firkája csapni-való.

 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2.

’folyományaként’ írtam  én is további két csapnivaló verset …:)

 Rozella2021. július 7. 09:40

@negyvenkilenc: óh köszi, bár minden óhajom így teljesülne! Egyetértek @Noemi1976: Noémivel, mert csapnivalónak ez túl jó, de most megmutatom, hogy `szület` egy igazi csapnivaló szonett..:)

 

Így szület’ egy szonett…

 

Ha egy bolond irkás párjára talál

egy csapásra boldog lesz bizony!

Szavakon lovagol, miket kitalál,

kikezd egy szonettel, és titkolt viszony

 

lehet ebből is könnyen, amin átlát

a világ, de kit érdekel? Életét

sorok között éli, felveri sátrát

akármi versben… Egy rózsát letép

 

majd átnyújtja a telefirkált irkát

annak, ki lecsap rá, s egy á-t lefejez,

de b-t nem mond a huncut kis manó.

 

Arra bíztat, hogy lépj tovább, és írd át,

hagyd félbe merészen, mit ő befejez,

s így szület’ egy szonett, a csapnivaló.

------------------------------------------------------------------------------------------ 

3.  ... és ez is egy újabb csapnivaló vers… :)

 

 Légy jókedvű, mint önfeledt nyaraló,

vagy vonulj egy szigetre, ami épp eladó,

csapj le gyorsan arra, ami csapnivaló,

csak légy ne légy, mert az nem volna jó…

 

Ember ne legyen se közel se távol,

élvezd az életet ’távol Afrikától’

és ha arra jár egy hajó, - gondold meg

a magány mire való... Legyél Robinson

 

és várd, hogy eljön megint Péntek,

légy a magad ura,” Eb ura fakó…”

vagy ha nem megy, írj ide pár sort,

nekem  az se baj, ha csapnivaló… :)

 

párajáték

 

párakapuban

  áll egy pár

nyári pára száll

 a mára nincsen ára

ó csak képzelem

az a kép velem

vagy csak a pára

játszik velem

 párban a kapuban

vagy csak pár a

párolog el a nyárban

pillanattá válva

valakire

 szállva

 

Bolond világ *    

 

Bepárásodó reggeleken,

nem látok át a szemüvegen,

bár ezen még változtathatok:

először is föl kéne vennem..

 

Fellélegző égboltív alatt

álmai mélyén szuszog a Nap.

Valaki végre ébressze fel,

ha megfelelő a pillanat!

 

Olvadozó kis hófoltokkal

eljátszik a szél, s így egy okkal

több lehetne, hogy játssza újra,

de elrohan a kabátommal.

 

Felszakadó, nyűtt varrásokon

végiggépel a gondolatom…

Bevarrt zsebében a múlt lapul,

hiányzó gombja a holnapom.

 

Melengető, szép tavaszmesék

fogják a tél jéghideg kezét,

rávernek egy pár kört a mára,

míg hallgatják a madárzenét.

 

Elcsellengő langy dallamokra

vigyáz a kertem minden bokra,

ameddig sétálni jön velem

egy idetévedt csillagocska.

 

Én nem tudom, és ő sem tudja,

hová is visz majd kettőnk útja?

Vak vezethet így világtalant

egy más, bolond világban bízva.

 

 

 *  megadott cím

 

Fohász

 

Mocskolódjon aki csak azt tud!

Rácuppanva a sötét gyűlöletre,

arcátlan mézes-mázzal kikenve

aratna babért, mert ostoba, hazug

szavakra mindig akadhat vevő.

Pláne, ha ingyen osztja csupa ’szeretetből’

ártó téziseit, de ő boldogabb lesz ettől? 

Fertőző mérgeit fröcsögi a világba szét…

Ha Te vetted el Istenem,  - add vissza az eszét!