Napsugár blogja

A tokaji szőlősoron,

Cseng a nóta asszonyajkon,

Hajnal óta szüretelnek,

Hozzá vígan énekelnek,

Roskad tőke szőlőfürttel,

Felérne egy jó nagy kürttel,

Összes hordót tele rakják,

Préselik, majd kiforralják,

Mustból lesz az ízes, jó bor,

Vele jár az édes mámor,

„Töltsed tele a kupámot”

Feledjem a búbánatot,

Ízes szőlő, édes leve,

A poharam tele vele,

Szaporítja kevés vérem,

Vigasztalja a bús szívem,

Mert a legény összes csalfa,

Szoknyáknak nagy bolondja,

Tokaji bor kedvem adja,

Muzsikára lábam ropja.

/Az idézet Czuczor Gergely Csaplárosné cimű verséből való "Töltsed teli a kupámot"/

Tájfun felkavartad szívem,

Hirtelen áttörted csendemet,

Hangodat megőrzöm híven,

Színdarabunk jól megrendezted,

Fellélegezni sem hagytál,

Felsercegett a nagy lángolás,

Majd ajtómon kopogtattál,

Délibáb, csalfa játékosság,

Illettél szívem felének,

Szép Nőnek érezhettem magam,

Hittem szépen szólt mesének,

Véltem, neked édes a szavam,

Hangzott férfi irányítás,

Törékenységgel megrettentem,

Gyorsan történt a szakítás,

Csalódásom dobolt szívemben,

Úgy vártalak vágyakozva,

"Most mégis örömmel fogadlak",

Félénk érzésem fokozva,

Szívembe szorítva hordalak.

/Idézet Anna Ahmatova: Megjöttél cimű verséből való/

"Ennyi fájdalomtól hegy ledőlne"

S megáradnának mind a folyók,

Izzó, nagy tűzgolyó hömpölyögne,

Tűz sebzi talpam, éget forrón.

Szenesedik testem részén minden,

Hamuvá égett meleg láva,

Mi a nagy vétkem? Szólj hozzám, Isten!

Egyre csapkod tűzfolyam lángja,

Tűzkeresztségem kínzó rettenet,

Lángokba haljak, ne parázson,

Gyorsan lezárhatom bús szememet,

Szétégve hamvadnék halálon,

Sejtettem, vársz, vagy csupán képzeltem?

Te nem érzed! Tűzeső hull rám!

Égettél! Szemérmem tartott engem.

Tűz elolvaszt, aranykönny zúgás,

Egy marék hamu marad utánam,

Utoljára kezed érezzem,

Aranykönnyeddel hűtsd ajkam, száraz,

Perzselő lávában égj velem.(!)

/ Az idézet: Anna Ahmatova Rekviem cíim verséből való/

 

"Pár óra s újra kel a nap,"

Csókod ajkaimra tapad,

Nyakamon lassan elhalad,

Halk lélegzetem elakad,

Magamba zárlak egészen

Hangod hagyom megbecézzen,

Szusszansz szívembe békésen,

Nincs már nekem több kérésem,

Ajtómra lakatot tennék,

Örökre kettesben lennénk,

Szenvedélyesen szeretnénk,

Tovább szívet nem keresnénk,

Boldogságom ne fuss tova,

Elmenekülnöd nincs hova,

Szavad ne legyen tétova,

Mosolyod nekem jópofa,

Játék lehet, vagy szerelem?

Felüdíti fáradt szívem,

Ne menj túl messzire tőlem!

Magányom tiszta félelem.

/Idézet George Byron Childe Harold búcsúja című verséből való/

Igaz barát

Megosztottam veled sokszor titkot,

Hittem kaptam egy igaz barátot,

Tudtad, mennyire egyedül vagyok,

Szép szavaidra elmosolyodok,

Bizalmamba akartál kerülni,

Hittem, világom fel fog derülni,

Éreztem, lehet egy segítő kéz,

Megértő, igaz barátjának néz,

Beszélgettünk ketten nagyon sokat,

Jó volt hallgatni poénjaidat,

Kellemesen járt erdei séták,

Szívem énekelt, mint a madárkák,

Szerveztünk sokszor közös programot,

Együtt dúdoltunk retro dallamot,

Egyedüllétem hamar oldottad,

Feszültségem humorosra fogtad,

És megfiatalodtam melletted,

Láttam egy igaz barátot benned,

 "Szavad és mosolyod képmutatás"

Hamis voltál, nincs több megalkuvás!

/George Byron: Felirat egy újfounlandi kutya síremlékére című verséből/