Napsugár blogja

Gomolygó ködpára terül a tájon,

Nem, nem akarom, hogy ennyire fájjon,

Hullnak, hullnak az elsárgult levelek,

Múló élettől lassan búcsút vesznek,

Él egy világ elhunyt lelkek országa,

Felfénylik angyalszárnyak ragyogása,

Gömbfejű krizantémok sírkertekben,

Emléküket őrizzük szeretetben,

Nyugalmam elveszett zakatol szívem,

Szeretteimet korán elvesztettem,

Cudar élet, miért hasítasz belém?

Minden gyászommal tőrt szúrsz lelkem jegén,

Rettegés nélkül lehetne szép élet,

Konok betegség kelt folyton félelmet,

Töri a testet kicsit összegyúrja,

Gyilkos kór sejtekbe magát befúrja,

Szitáló esőben sírnak az Angyalok,

Szeretteim szinte hallom bölcs szavatok,

Peregnek, peregnek szememből a könnyek,

S remélem nektek odaát sokkal könnyebb.

Rideg márvány, olyan hideg,

Megtapintva kezem remeg,

Vacog szívem fájó gyászban,

Kapaszkodok fűzfa ágban,

Tobzódik bennem sok kérdés,

Összehálóz halál érzés,

Dermedten díszes hant felett,

Könnyfátyol borítja szemem,

Krizantémon páracseppek,

Halott lelkek így üzennek,

Őrizzük a kegyeleti,

Nyugalmukat, békéjüket,

Mindenszentek  imái,

Elhunyt lelkek sírásai,

Érzitek a közelségem?

Látjátok érzékenységem?

Lelkek suhannak hant felett,

Mert a test, mi porlandó lett,

Körforgásban száll a lélek,

Emlékükre gyertyák égnek,

Oldozzatok fel türelmetlen voltam,

Testem foszló tépett tollam,

Leszakad rólam egy napon,

Úszok felétek égi tavon.

"Szakítsa ketté lantja húrjait"

Ki nem érzi a zene mámorát,

Hang simítja lelkem kontúrjait,

Törli összetört szívem záporát,

Megnyugszik félénk érzésem, derül,

Pillangószárnyam könnyen felrepül,

Ha hallod a hangom szárnyalj velem!

Ha hallod a hangom szárnyalj velem!

Hangomra szilaj szíved dobbanjon,

Legkedvesebb dallamod Én legyek,

Szívedben hangjegyem felrobbanjon,

Hömpölyögjenek könnyed fellegek,

Lantod lágy húrjain nekem játszol,

Pengesd megkopott kottámat százszor,

Szolmizáljuk érzésünk hangommal!

Szolmizáljuk érzésünk hangommal!

/ Az idézet Eötvös József: Én is szeretném című verséből/

Szolgállak, majd-majd eltelik annyi tavasz,

Évszakok szépsége mindig dalra fakaszt,

Megújulásnak különleges csodája,

Lengedező szellő varázsfuvolája,

Nyári katarzis verőfényes napsütés,

Madárcsicsergős fütty, hajnali ébredés,

Sokszorozódik az emberi erőnlét,

Kihasználjuk a jó időnek előnyét,

Homokos tengerpart, vagy sodródó folyó,

Művészi szemnek lebegő vízi bolygó,

Finom hullámzása súgja az ihletet,

Gondolat csobogásba ringani lehet,

Színes ősz bennem élénk képeket festesz,

Kapok új rímsorokat természetvershez,

Aranysárga, piros, bordó, vagy barnuló,

Tarkasága erdei lombra simuló,

Télen szűz hó-paplan tiszta, érintetlen,

Havasokon Múzsám friss csókja szeplőtlen,

Határtalan hófehérség, hó-óceán,

Kirajzolódik látóterem fókuszán.

/Az idézet: Bartói Szabó Dávid A múzsákhoz cimű verséből való/