Arc poétika

Veled, Lidércem...

Veled álmodtam, Édes.

Ócska kéjest?

Dehogy, lidércest!

Hogy volt álmomban - kétes:

Homály immár.

Emlékköd szitál

ritkásan inkább...

Csak annyi dereng bizton,

hajlott itt-ott

abszurdba, 'mint sok

helyzet ismételt kínos

párbeszéd. Bár

asszertív vénám

engedhetné ám...

Tudod jól, a "Nemtudom"

- asszem unod,

engem felhúzott

viszont -, gyáván megbukott

válaszomért

bizony holtomért

kísértő hóhért...

Csak túlreagálni, hogy

lepattints ott,

őszinte 'mi volt,

dúlt "Hátezaz" hárító

gyors válaszod.

Hiába, akkor

agyam sem kapcsolt...

Hát könyörgöm, oldozz fel!

Ne hagyd, hogy ezt

nyögjem, míg groteszk

végem végleg dolgoz el!

Ó, irgalmazz!

Tudom, nem hagyhat

ilyet egy Angyal...

...

S Nutella Napra ébred

rémült énem.

Így lehetsz nékem

tiltott alma, vétkem

s egyként kívánt

becézett imám,

Nutella immár.

Suhanó Angyal

Annál nehezebb lesz megállnom
a röhögőgörcsben nyilvános
fetrengést - magamon mulatva -,
a Sors minél többször mutatgat,
ami, valljuk be,
nem való ide...


Sajnálom, nem tehetek Rólad,
lennék kiöregedett róka,
nekem mégis a nap fénypontja,
egy magasban ámult légtorna:
színen, ha feltűnsz
idehatva, s eltűnsz.


Suhanó Angyal, Te Varázslat
- mobilba rejtett pillantással -,
felérsz egy pillangóhatással,
hurrikánt okozva talánnyal:
mit keres erre
a Főpapnő* teste?


Groteszk Zöld Heringes Dobozunk
íly lazán demonstráló fokú
indokolatlan átszelése
- hiszen mehetne másfelé, nem? -
oktalan sejtett
reménnyel kecsegtet.




Nos, tudd, ha mégis kell ekézned:
Félhárom magasságában költöm el az ebédet,
az ablak mellett arra találsz,
honnan élvezhetném, bár hét emelet a magasság,
a tájcsit odalent művelő,
legkevésbé sem műkedvelőt.



* bővebb magyarázat - coming soon...

Gyávaságom tele

Ezt a becslést benéztem*
- nem kicsit -, s tetéztem
azzal: röpke másfél hónap
és kétszer egymásba botolva,
miközben én is, s Te is, nini,
voltunk szabin - nem is picit...


Lásd be, az vicces lenne,
ha ez tovább is így menne,
hogy "szia"-"heló", s mozdulat
félbehagy, meg tekintet tétova,
miközben méla undorral leplezett,
sietős tovalibbenés, rettegve...


Legközelebb előkapjak egy megafont
vagy elég lesz egy gáncs a folyosón?
Bokára menjek vagy fülre?
Ugye, felkészültél a Nagy Kűrre?
Te visszadobott halacskaként,
én három kívánság alanyaként...


Egy: bocsánatod morálisan
vállalható akármibármi
engesztelő gesztus ellenében,
bárhol és bármikor
adva-
kapva.


Kettő: XYZ-érzésed
eredettörténetét rímbe faragva,
de még ittlétem időkorlátját,
s hozzáférhetőségemet betartva
bírni
írni.


Három: egy agymenésben fogant
mentális modell egyik mintájaként
és konstruktív kritikusaként,
korrekt női vezetők kiválasztását
segí-
teni.



* "Kis valószínűséggel kerülök a vélt sértett szeme elé..." 
(Megválaszolatlan bocsánatkérő levélből.)