Arc poétika

Ez az évforduló

nem várt létforduló,

s hekkeli a Valót,

a szupermarhajót,

hogy értékelhessük,

'mi adatott nekünk.

Rendezzük át újra,

s ne figyelj a súlyra!

Inkább érték szerint.

S akár tévedj megint:

Ez nem lehet ucsó,

mint mindent elbukó.

Fogd kézbe, símogasd!

Öleld, becézd, mutasd:

Emeld az égre, s tartsd!

Tartsd meg hát végre, s hajtsd!

Hajts léhán élveteg

tovatűnő éveket!

És ha elmúlt ez is:

ész halt, s elhullt fej is,

bőr aszott, csont porladt,

szívpáncél ott horpadt,

hol a legkeményebb...

Most add fel reményed!

...

Segítjük vagy használjuk...

B.: - Szerintem, aki elválik, az megpróbál több életet belegyömöszölni egybe.

A.: - Aki pedig nem válik el, az azt hiszi, hogy a házasság maga az élet.

Gyermeki és tiszta,

amíg hiányzik a felismert minta.

Míg nem méregeted

minden elcseppentett verítékedet.

S fel sem merül benned:

Mit, miért, s mi ellenében kell tenned?

Van, e felismerés

okoz majdan jelentős fázistörést.

S vesznek átmenthetett,

megörző szimmetria-átmenetek.

Örökre illanhat,

talán mégsem heuréka pillanat.

E kontextus szerint

felnőve és a helyzetet is megint

újraértékelve,

számíts emberkapcsolat-térképekben

átrendeződésre,

bizalmatlansággal terhelt költségre.

Van-e kiút ebből?

Nézni szürkehályoggal fedett szemből.

Köddel lepett aggyal

hozni döntést és szembenézni azzal,

e pára nedve, lásd

miként szárította ki bennünk...

...egymást?

"Egyszerűen hagyjál békén!"

Rendben.

Vettem.

Megértem.

Leléptem...

...* démon vagy szellem ül,

ahogy elmém átszellemül...

Még figyelem

(2020.02.11. 12:45)

Miként előbb az adrenalin, majd az endorfin.

Ezt követően normalizálódik a szerotonin.

S a hangulat, mint egy viharos széllökés

elfújta szmog vagy a villám sújtotta éjsötét:

pillantásra meglendül,

villantásra felderül.

Még figyelem. Minden mozzanatát kiélvezem

és elemezgetem és cselezgetem és szeretgetem.

Dédelgetve símogatom, becézgetve

tartóztatom, mégsem maradhat: megelégelve

telítetten megkergült

szelíd elme elvegyült

a feloldott boldogságmámorban számolatlan

áramkörébe beégett, temérdek határozatlan,

mégis együtt tüzelő sejtcsoport hadán.

Az emlékfoszlányok szelídgyilok mintázatán:

járó-kellőn keresztül

látómezőmbe kerülsz.

* agyamon / szívemen (szabadon választott)

Lágy, s Gonosz 

(2020.02.07. 12:55)

Van abban valami lágyan gonosz,

ahogy mögülem libegve osonsz

át e bizarr heringes dobozon,

és így elragadó látványodból

pár pillanattal ajándékozol.

Nem tudhatod (?): néhány másodperce

álltam fel a szelektívhez menet,

az üvegajtón át látnád persze,

de ha nem, s korábban érkezel,

fordultamban bokámra fékezel.

Kérlek, azért néha mutasd Magad!

Libegj, suhanj, táncolj vagy csak haladj,

s kápráztató fénykvantum-áradat,

hogyha szomjas retinámra tapad,

fogaskerék mögötte megakad.