Naplóbejegyzés III.

Veled, Lidércem...

Veled álmodtam, Édes.

Ócska kéjest?

Dehogy, lidércest!

Hogy volt álmomban - kétes:

Homály immár.

Emlékköd szitál

ritkásan inkább...

Csak annyi dereng bizton,

hajlott itt-ott

abszurdba, 'mint sok

helyzet ismételt kínos

párbeszéd. Bár

asszertív vénám

engedhetné ám...

Tudod jól, a "Nemtudom"

- asszem unod,

engem felhúzott

viszont -, gyáván megbukott

válaszomért

bizony holtomért

kísértő hóhért...

Csak túlreagálni, hogy

lepattints ott,

őszinte 'mi volt,

dúlt "Hátezaz" hárító

gyors válaszod.

Hiába, akkor

agyam sem kapcsolt...

Hát könyörgöm, oldozz fel!

Ne hagyd, hogy ezt

nyögjem, míg groteszk

végem végleg dolgoz el!

Ó, irgalmazz!

Tudom, nem hagyhat

ilyet egy Angyal...

...

S Nutella Napra ébred

rémült énem.

Így lehetsz nékem

tiltott alma, vétkem

s egyként kívánt

becézett imám,

Nutella immár.