Arc poétika
ZeneSpirituális (un)intelligencia I.
"Egy barátságos (?) kártya fordul"
Visszatérő lidérc öl:
Sötét alagútban botorkálok.
Egyik végén hív Z., öt
véreb* megvadultan morog rám ott.
Másik végén csalogat,
kerget a kerge elmeidomár.
M. kilépvén ahogyan
szól: "- Gyereide, Takarodj!" - oszt vár.
Hiába sírdogálok
vagy épp ma rímdobálok:
Szerencsekártyámat
elkeverő kétbalos Osztón
vagy a mandzsettája
mögé rejtő Lét Csaló Csórón
Most lapom előkerül:
Felhúzom a talon tetejéről,
s derűmre felhő vetül.
A kártya eleven elejéről
egy sátáni vigyor így
a felső figura Z. arcáról
kacagva rám vicsorít,
míg a másik arc tótágast állón
villámot szórva kacsint
M. ártatlan szemeit idézve.
Mi fájót hoz majd a kín?
Csakúgy kísértve vagy úgy ígérve?
Csak legyen egy másik bank
vagy leszen egy másik sansz?
A Fekete Péter-
szerű Jolly Joker tűnődve
rak eleve kétes
pasziánsz terítést zűrömre.
Választ egy sorozatot:
- Kocka elvetve! - szóla nevetve,
s kártyalapokozatot,
talont bővít, ahonnan letette.
Kocka bámul meredten.
Míg vakarja lapját, élét, s hegyét.
"Megint rútul megettem..."
- motoszkál benne csekély sekély.
(Változat:
- motoszkál benne, s remény henyél.)
* DSS, NS, PO, SZSZ, SZR