Arc poétika

Anya csak kettő - immáron

Kipedáloztunk a kertbe,

szóróparcellát meglesve:

Kitelepült már az oszlop.

Fényes gránit, még nem koszlott

A D35-ösön Vagy.

Alant Kósáné, gondoltad?

Ütemezni a virgácsot,

- személyzet néha kirámol -

ha a cél nemcsak a szándék,

legyen többnapnyi ajándék.

A "Harcolok, ha kell, ha nem..."

- Még mindig ezt emésztgetem.

25 év sem volt elég.

Esetlap, hívás, ha segély,

ha nem, de több ezer eset.

Kevés volt, hogy hova vezet...

Hiába tudtam míly nehéz,

Te szudétán voltál kemény.

Nem gyűrt le a három rohadt...

Hogy kiszórták a gyomrodat.

Sokkosan is tiltakoztál.

Ha tudnád, most visszakoznál?

Nem volt megírva, hétszentség!

Szirmai írta végesszét:

Fronthalál a végzet pontja,

mit az idő i-re dobja.

Költségcsökkentő intenzív

szeptikus protokoll - ennyi...

Otthon hónapokig bírtad.

Szuszogtatót majd kinyírtad.

Odabent két hétig voltál.

Első a kritikus, mondták,

de a negyedik felnyitás

elmaradt talán légnyomás

miatt, ami megzavarta

szívritmusod, s eltakarta

a szép napot felhőivel.

De nem ment fel erkölcsileg.

Mert én vagyok az egyetlen,

aki megmenthetett - de nem.

Cersei a színről - idő előtt - távozott

(Az újra és újra és újra... átkozott!)

És mégis, hopp,

van kétség itt-ott.

Ha a kiöregedett róka nem lenne

túl vén, eredettörténetnek elmenne:

Két százalék -

ha kétszáz a Lét.

De most már csak egy ócska szekrényben hagyott

tehetetlenül vicsorgó csontváz vagyok.

S mit megfigyelt(-)

em()itt megviselt,

de túlélve és az elmét megtörve sem,

megmaradt apróm és csontjaim csörgetem:

Aki elkúrt

valamit - elmúlt.

Immáron csak 2ely gyötör, így habozom:

Vitte magával műszerem és laborom?

Úgy távozott,

tanulmányozott

remekbeszabott mikrodespotizmusa

is Véle szublimált? Idiotizmus (?!) az,

ó vagy talán,

Okos Hans hatás?

A huszadik századi, férfit követő,

Nők által huszonegyediket övező

kínos múltad

kifinomultabb

embertelenségekkel szórakoztatja

Nagyérdemű Megfigyelőt, s tartóztatja:

benne arcél -

ez lenne, ah cél?

Soha nem hisz senkisem, csak nézegetem.

Nem élvezem ezt, hogy ha csak tétlenkedem -

még elveszem,

ha értelmezem.

Egymagam állok, plusz harmincban vacogva.

Közeleg a tél: Hogy készüljek fagyokra?

Már-már зима...

S lám: pá-pá, Zita!