Arc poétika
VersMurakami után
Egy őszi reggel
a tükörbe tekintve:
Apám, 'ki lenne...?
Emléktelenül
Stalker
A Gyűjtő végül keresett,
homorú, arany gömbhöz ér.
Bámul meglepve, Eredet
reménye libben, görcs jön és...
M'ért is így próbálok alá,
s fölé bemérni kört körén?
Lassított gibbon leng a fán,
villan a TV képcsövén.
A Mindenütt most kinyílik,
szédül, s zuhan a Vég felé.
Köréje gyűlik, irigyli,
az összes dolog, s esemény.
Művészi, még(is/sem) érthető
Azon agyalok egy ideje:
a megoldása mi lehetne,
a művészi érthetőséget és
érthető művészi leképezést
szuperponáló dialektikának?
Szájbarágósak, mint ez itten
nem preferáltak, azt kell higgyem,
bár átviszik az infót, mellőzik
a számos elvárt míves eszközt is,
'mik vélt értékét szökkentenék szárba.
Közérthető sem elég nívós,
noha beférnek feljébb stírolt
művi dolgok, s nyelvi lelemények,
mégsem lesznek termő televények
az érzelmes tudatok dús mezején.
Réteg-interszubjektív* viszont
számos lehetőséget kibont,
ám léte szűk közönséget céloz:
közelebb kerülünk-e a célhoz,
ha kontextust kívüle úgy helyezém?
Személyes, 'mit legfeljebb egy-két,
vagy esetleg néhány ember ért?
Többiek a saját életükből
meríthetnek mantrát, félreküldőt.
Miszerint "...a vers nem lehet személyes...".
Szatorikus - nem szatirikus -,
ha szerző új, metafizikus
El camino-ja betekintést ad
vagy adni próbálna itt és ma,
s - ki érti? - érezni senkise téved.
* interszubjektív - egy adott embercsoport által közös értelemmel bíró (másképpen: kollektív szubjektív)
Rím - mindenek felett
Rím-rém rám ront:
Rőt rum rak roncs
rommá ragyogó
redőt*, rajongó,
rendetlenkedő,
rendületlenkedőt.
A magyar, ha nyelvében anya,
vallom,
hogy nyomorgó versében az a
dallam,
mikor szimmetria zajminta
szótagilleszkedő hangtinta.
Ezen okból élem poéta
létem
elhanyaglóvá vélt diéta-
képpen
szegényes rigmusa rítusát.
Mellőzve ritmusos virtusát.
* redő: itt az agy felszíni barázdája