Arc poétika

Vívódás

Felszített íztükörben

Felhőtlen jégkocka fed

Fitoggá mélytiszta lennt:

Félsztetés, felvakard-e

Félszín-mesetényleged?

Karmesteri elhalt baki

A napvitorlát táncra

perdíti a déli szél,

esernyők nyitják tágra

szárnyuk rögvest szerteszét,

festői üstdob kísért

villámszimfónián ég

a pálca csak, 'mi kitért,

s hiába-haragjáték.

Így ekként láthatunk ott

Halomba rakott

sarokba programozva

hagyott Nagy Arcot

Korábbi változatok:

"Ez a bejegyzés sérti a Poet blog használati szabályzatát, ezért nem jelenik meg a látogatóknak."

4i (inkorrekt inkompetens intervenciózus; illetve...)

Idő

Nos, hát elfogyott...

(Pisztácia nemisvót)

Míg netuddki ellopta,

most már én hordjam?

Információ

Mint releváns most

és hasznos reveláció:

korreláció.

Intellektus

Elinflált, hibás

árakért kótyavetyélt

hiánycikk - mimás?

Inspiráció

Ha az (V)agy, ami(t)

szellemileg megeszik...

- egy varangy lapít?

Free-riders

"We find evidence in support of discriminatory attitudes against unvaccinated individuals in all countries except for Hungary and Romania,

and find that discriminatory attitudes are more strongly expressed in cultures with stronger cooperative norms. 

Previously research on the psychology of cooperation has shown that individuals react negatively against perceived 'free-riders'..."*

Nem kell bénító alakzat,

Sem a nyereg e valagnak.

Tetszik-nem: arra vágtatok,

Hol Ti még sosem jártatok.

Szem elől vesztő tekintet:

Riadt gyűlölet hevíthet.

Ostorral, szóval fenyített

Sebeim lángján enyhíthet

Erecskét szülő anyácska,

Új ösvény rejtek forrása,

Hol szelíden susogó

Lombok tövében szuszogom

A hosszú vágta nyerítést.

Szellőn száradó veríték,

Kövér legelős teríték,

S nem nő seholse' kerítés...

(* - Discriminatory attitudes against unvaccinated people during the pandemic | Nature)

Behúnyt szemmel fordítva ülve döglött lovon

(Így vágtatni - persze csak a magyar ugaron...)

Egy ideje már szaglik a tetem,

de nyilván nem érzi magán.

Tehát meglehetősen nyeregben

érezheti mégis magát.

Egy ideje már sejti a lovas,

ki a nyerget hordja talán.

Ám számára is rejtély a hogyan:

ülepe alatt vagy nyakán?

(Ez a csóka hordta ruha

nem a róka fogta csuha.

Ideje lenne delejed

ide letenned e helyen!)

Midőn ott fönt nyikorogva nyerít,

- ostor s pálca nincs patára -

a rozsdás patkót véknyába merít,

s kétláb döng ott lönt marhára.

Dülöngél a tájkép, flott a ritmus.

E négyláb holt, nem téblábol:

a tengeri beteg flotta cirkuszt

megszégyenítve még táncol.

(Ha berúgta hát hadd szóljon.

Elhintjük majd minden fronton,

e képesség nem is hiány,

de a tálentum, 'mi diktál.)

Ám, ha messzi földről csodát jára:

Jön-megy a sok agrármérnök,

s csodálkozik a kétlábú pára,

"- Lovászfiú, hová, s m'ért szöksz?"

"- Ne aggódjon Kendtek!" - így az egyik.

"Ez nem szaladhat messzire!

E pej nem igényel senkit, semmit.

Béklyót is hagyta veszni, nem...?"

(Szemhéjon át felderengő,

hajnalfényben elmerengő

formátlan fényfoltjátékban

korlátlan tényt holttá félt agy.)

Így csak egyszemélyes helybenjáró

a fogatképtelen tetem.

Behúnyt szemmel minden este áldott,

s befut ugyanazon helyen.

S ugyanazon lovagon hajt a ló,

ezért nyugodt, hogy a gazdi

nem a váltott lovakon nyargaló

Zöld Marci és Patkó Bandi.