Arc poétika

"...change nature!"

I'm pushing,

confusing...

...

Hey You, special beautiful XX cuboids,

from mysterious Laboria Cuboniks,

through clever and brainy Helen, the Hester,

to real imaginary (?) Serena Butler!

...

You're not alone, We also have an idea with you.

But how will We jump the cognitive differences?

While You transcend logic and moral, but reproduce,

how do We get these divine abilities and skills?

...

Let's switch from Y to X? (Loss of information)

Develop Z together? (Uniformation)

"There is no truth", but unjust renunciation!

You can choose two: truth, diversity, addition.

....

And yet still,

go for it!

Miként nekem arra merevedik,

ha legalább két idegenszó kerül egy mondatba.

Talán Neked arra nedvesedik,

mikor kedvedre manipulálhatsz, agyat sorvasztva.

Kérlek, gyúrj még egy picikét arra,

vak bizalom és bűvölet nélkül hass másik agyra!

Ennek hiányában, tehetséged

kárbaveszett élet és irányára is nevetséges...

Két kézzel szórom a rímeket,
míg mondandóm markol sekélyeset.
Bár többcélú e rímtékozlás,
még nem ad számomra feloldozást.


Érdekes emberkísérlet ez,
mit - reméltem - magamon végzek el,
de a publikumra rótt teher
tán túlnőtt, ingatag, s rám rogy egyszer.


A kísérlet több legyet céloz:
- Semmiből valami hogyan lész ott,
hol célzottan variálgatom
kissé neurális hálózatom.


- Egy virtuális közösségben
Valar morghulis padlósöpréssel,
megtapadni nekem kihívás,
zéróból kell építsek így imázst...


- "Végül, de nem utolsó sorban"
egy klasszikust idézve, még ott van
a provokálok, tehát vagyok
szerep: szelíden is, de lázadok.


Ám van egy végső pici titok:
Még egy szerény szerzőt várok, hívok.
Tán megbántottam, megsértettem.
Anyának méltót, kit nem értettem.


Utána kutatva leltem rá
e helyre is, így itt - a lelkem bár
nem illeti - Rá tekintettel
írok akármi-bármit rímekkel.