Naplóbejegyzés II.

Suhanó Angyal

Annál nehezebb lesz megállnom
a röhögőgörcsben nyilvános
fetrengést - magamon mulatva -,
a Sors minél többször mutatgat,
ami, valljuk be,
nem való ide...


Sajnálom, nem tehetek Rólad,
lennék kiöregedett róka,
nekem mégis a nap fénypontja,
egy magasban ámult légtorna:
színen, ha feltűnsz
idehatva, s eltűnsz.


Suhanó Angyal, Te Varázslat
- mobilba rejtett pillantással -,
felérsz egy pillangóhatással,
hurrikánt okozva talánnyal:
mit keres erre
a Főpapnő* teste?


Groteszk Zöld Heringes Dobozunk
íly lazán demonstráló fokú
indokolatlan átszelése
- hiszen mehetne másfelé, nem? -
oktalan sejtett
reménnyel kecsegtet.




Nos, tudd, ha mégis kell ekézned:
Félhárom magasságában költöm el az ebédet,
az ablak mellett arra találsz,
honnan élvezhetném, bár hét emelet a magasság,
a tájcsit odalent művelő,
legkevésbé sem műkedvelőt.



* bővebb magyarázat - coming soon...