Naplóbejegyzés I.

Gyávaságom tele

Ezt a becslést benéztem*
- nem kicsit -, s tetéztem
azzal: röpke másfél hónap
és kétszer egymásba botolva,
miközben én is, s Te is, nini,
voltunk szabin - nem is picit...


Lásd be, az vicces lenne,
ha ez tovább is így menne,
hogy "szia"-"heló", s mozdulat
félbehagy, meg tekintet tétova,
miközben méla undorral leplezett,
sietős tovalibbenés, rettegve...


Legközelebb előkapjak egy megafont
vagy elég lesz egy gáncs a folyosón?
Bokára menjek vagy fülre?
Ugye, felkészültél a Nagy Kűrre?
Te visszadobott halacskaként,
én három kívánság alanyaként...


Egy: bocsánatod morálisan
vállalható akármibármi
engesztelő gesztus ellenében,
bárhol és bármikor
adva-
kapva.


Kettő: XYZ-érzésed
eredettörténetét rímbe faragva,
de még ittlétem időkorlátját,
s hozzáférhetőségemet betartva
bírni
írni.


Három: egy agymenésben fogant
mentális modell egyik mintájaként
és konstruktív kritikusaként,
korrekt női vezetők kiválasztását
segí-
teni.



* "Kis valószínűséggel kerülök a vélt sértett szeme elé..." 
(Megválaszolatlan bocsánatkérő levélből.)