KalmarKriszti blogja

Kalmàr Kriszti: 

Áldott Virágvasárnap 

A tömeg összegyűlt,

izgatottan várnak,

magasba lendülnek

a szentelt barkaágak.

Remènnyel telik meg

a lüktető levegő,

"Áldott, ki az Úr nevében jő!"

Hallgatnak mèg a kövek,

nem kell nekik szólani,

az elhalt búzaszem is

csak Tèged fog szolgálni...

Húsvét hírnöke, Virágvasárnap!

Zengjen hozsanna Dávid fiának!

Az idèzet: Mt11/10

Kalmàr Kriszti: Tèli sèta a Vekeri- tónál 

Beköszöntött a tél 

hópelyhes függöny mögül integet 

fakulnak a színek a tájon 

mint az agyonmosott ruhán 

a fehér pedig illik mindenhez.

Èhes varjú kering magasan a tó  felett 

aminek a medre üres mint

a felborított vizespohár 

amit vendègsègben fennhagynak az asztalon.

Elkalandozva sètálok a parton.

A nagy fűzfa sárgásbarna poncsót vett fel magára

az öregedő stèg mellett amit 

egy ideig ellepett a szűz hó

amíg sáros bakancsok össze nem taposták...

Ember és tó

mint anyának gyermeke, 

nekem így is szèp.

Kalmàr Kriszti: Realisztikus farsang 

Farsang az egèsz èletünk...

nèha sírunk, nèha nevetünk...

Cserèlgetjük az álarcot, 

amit az èlet ránk szabott:

hol sötétben járunk

ès szemfogunk villan,

hol fehèr szárnyunk

fènyben csillan...

Köszönünk, s mondjuk:

"Jól vagyok."

Miközben elöntenek

tömb bajok,

ès nevetünk sírva a 

tükörbe,

míg az EKG nem egyenes, 

hanem görbe...

Kalmàr Kriszti: Talán csak fikció 

Talán fikció, talán èdes álom,

hogy a Bèke Istene rám találjon...

Ne trombitával, ès ne pergő dobbal,

jöjjön el tavaszi, lágy fuvallattal!

Járja át lelkemet rózsa illatával,

ringassa testemet angyalok dalával!

Most kinyitom az ajtót, áradjon a fèny!

Isten mindig Isten. Most ès mindörökké.

Telihold 

Teliholddal keringőző

varázslatos csillagok

gyertyafüsttel hozzád szállnak

kèrèsek ès sóhajok.

Gyertya füstje köddé válik

reggel már a fèny ragyog

zúzmarával üzen Isten:

Kèzen foglak, itt vagyok!