KalmarKriszti blogja

Szívem utánad vágyakozik



Mint oázist kereső
sivatagban tévelygő,
ki szomjazza igédet, 
az örök élő vizet,
lelkem most hozzád kiált:
Szentlelkeddel ölelj át!


Éhezem, én Istenem,
Oltáriszentségedet,
mint szegény, szakadt koldus,
ki két napja nem evett,
se frisset, se hideget:
Jöjj, Uram, táplálj engem,
örök életem legyen!


Szívem utánad vágyakozik,
örökké hűen várakozik,
mint szerelmes hitves kedvesét:
Áraszd rám szíved szeretetét! 

Akkor és ott...

Szeretem...

Szeretem a szivárvány szívkönnyeket,
mi a lélek mélyéből ered, s temet,
mikor a remény sugara ragyogja,
s a bánatot örömre változtatja...


Szeretem a szürke lélekhernyókat,
bábot  ledobott lélekpillangókat,
mikor szárnyalnak szabadon, színesen
álmaik, s az ég felé egy szigeten...


Szeretem a meghitt párbeszédeket
egy gőzölgő fekete kávé mellett,
miközben megcsillan a két szívbolygó
lassan ütközve, mint az üveggolyó...


Szeretem a mosolyt, amely őszinte,
s két idegen embert összekötötte,
mint egy nagy szeretet híd megszépítve,
az Isten hídpillérére építve...


Szeretem a holdvilágos estéket,
mely álmosan szövi az új terveket,
s a holnap tiszta, fehér lapjaira
történetüket vethetik papírra... 

Szeretnék...






Szeretnék nagy létra lenni,
Mennyországba utat törni,
vagy egy szárnyas angyal lenni,
jó helyen jót cselekedni!


Szeretnék szép virág lenni,
négy évszakban mindig nyílni,
csicsergő madárdal lenni,
bús szíveket üdíteni!


Szeretnék napsugár lenni,
mindenkire tündökölni,
vagy cserépkályha lenni,
fázó lelket melengetni!


Szeretnék hinta lenni,
gyerekekkel  nevetni,
vagy vicces bohóc lenni,
sírva is kacagtatni!


Szeretnék orvos lenni,
sebeket kenegetni,
vagy örök író lenni,
szavakkal vigasztalni!


Szeretnék mindig szeretni,
ébren nagyokat álmodni,
az életet kiszínezni,
s ha nem megy, tovább képzelni!