J.Teca blogja
Unokámnak: Vivinek!
Én is csodáltam gyermekként a lámpát.
Az árnyakat, melyek játszottak a falon.
S most öregen a villanyfényben ülve,
Az ódon óra ketyegését hallgatom.
És megborzadok! Hogy elfutott az idő!
Hiába tolulnak a fények szemembe,
Nekem csak az árnyak jutnak az eszembe.
Nem játszanak már szavak sem köröttem,
Tudom nincs visszaút: megöregedtem!
1998.
Újévi gondolatok…
Egy lépés és már más az út,
Egy óraütés és már más az év.
Mégis, midőn a gondolatod
E pillanatnyi perchez ér,
Úgy foly’ egybe a tegnap és a ma
Midőn a rímek csengő dallama,
Vagy a derűs, csodás égboltra
A villám fekete felhős borulata.
Egy perc és nem több:
Mely csodák és álmok,
Hiú remények és
Letört virágok…
Vannak, mik széppé, mások
Fájóvá vonják körül
A körülöttünk levő világot.
Mégis, a múló év küszöbén állva
Egy évtől búcsúzunk, borral a pohárban,
Az érzés, amely mindannyiunkban élve
Beleszívódik lelkünk rejtekébe,
Világraszóló vágy ez: a BÉKE!
1984.jan.
Új nagy kegyelem!
Asszociáció Pilinszky J. ”Késő kegyelem” c. versére
Már megadtam magam
A tiszta Égnek!
A Halálnak, a nagy
Mindenségnek!
Előbb üresként
Imbolygott a test,
S nem tudtam
E földön, mit keres?
Szülőim kutattam
Hasztalan!
Lelkemből kiestek
A megfoghatatlan
Képzelet képei!
-Csak húrok vannak
Melyekben a lélek
Az ébresztő hangjait
Csodásan pengeti!
-Nekem már van fogódzkodóm
És nem vagyok „gazdátlan ág”
Melyről lecsüng
A „pusztuló világ”
Élő vagyok, mert
Él a lélek bennem!
Igy találtam rá az
Új Nagy Kegyelem-re!
1984
Új csillag született!
Unokámnak: Dórikának 11. születésnapjára
Akkor csodásan tiszta volt az ég!
A csillagok játszottak az éjszakában!
Ragyogásukkal jelezték, hogy
új csillag van születőben!
S akkor jöttél Te,
ki addig megbújtál
egy anyaméhben!
Magaddal hoztál
két vakító kicsi csillagot,
mely szemedből azóta is
mindig ránk ragyog!
Így érkeztél közénk!
Sírásod, mint mennyei zene
harsogott és járta körül
a hosszan várakozókat!
Körbe lebegve azok belső szféráit,
miközben a lélek
a magasba szállva örült!
1984.okt.
Tűz és Halál!
(Veronai autóbusz baleset)
Magasra szálló szikrákat látok,
Lenn szétomló testek merednek,
De rettegő hangok hangzanak olykor,
Melyek még élőket keresnek.
Majd húzzák, mentik át a réseken,
Kikben még van életerő,
S a kicsiny élet reményében
Kerülnek – már égve – elő.
A végtelen nagy fájdalomban,
Míg felettük a láng és füst száll;
A busz aljában, lenn a mélyben
Csontig égve arat a Halál!
Csak együttérzés, mit nyújthatunk;
A vigaszhoz minden szó kevés.
A nagy fájdalom terhe felett, majd
Hosszú idő nyújt elviselést.
2017.január.