J.Teca blogja

(Stark Annának)

 

Amikor tiszta szívvel szólítsz:

gyermekem,

a legdrágább édesanya vagy

Te énnekem!

Amikor bizalommal elmondod

ami bánt,

a legjobb testvérként

ölellek át!

S amikor hibámra emberként

figyelmem hívod fel,

nem is tudod, mily

boldoggá teszel!

S amikor fejecskédet

hozzám hajtva

„imposztorkodunk”

akkor úgy érzem,

őszinte barátnők vagyunk!

Ennyi minden vagy nekem

Annám!

Most érzem : az Ég

általad is

lehajolt hozzám!

1984.aug.

(Stark Anna festőművészhez)

 

Az első pillanat, mikor megláttalak,

oly mélyen lelkembe ültette:

arcod, mosolyod és szavad,

hogy onnan én már el nem engedlek,

magamban tartalak,

s ha kételyeim vannak,

én kérdezlek, s tőled jönnek

az őszinte, bíráló, igaz szavak.

1983.okt.

(Stark Anna betegsége alkalmából)

Én a Láthatatlanhoz, a Mindenhatóhoz

kiáltok most:

-Ki ura születésünknek, létünknek, halálunknak-

Hosszítsd meg életét annak, kit szeretek.

Mosolygós arcával hadd emeljen feljebb,

megfogva kezemet.

Én önbánatomban nem könyörögtem Hozzád,

Viseltem terheim;

bár sokszor roskadozván hullottak könnyeim.

De most érte kiáltok: oh Ég!

Segíts rajta! Add jelét, hogy vagy:

Hosszíts meg életét!

-Drága Annám, kinek keze nyomán

csodává alakul az anyag.

Kiáltásomban erő, hitemben hit

Te vagy

1983.nov.