J.Teca blogja
ÉletmódValamikor libapásztor voltam....
Valamikor libapásztor voltam,
A kék égre reácsodálkoztam,
Mezítláb a tűhegytarlón jártam,
Az égről az angyalokra vártam.
Valamikor régen!
Napfény járt az égen!
Búzaszem volt a kezemben,
Csillag gyúlt a két szememben,
Valamikor régen!
Valamikor libapásztor voltam,
A szép, nagy határt bebarangoltam,
Virágok közt az erdőben jártam,
Fákon madárfészkekre találtam.
Valamikor régen!
Napfényjárt az égen!
Búzaszem volt a kezemben,
Csillag gyúlt a két szememben,
Valamikor, régen.
Valamikor libapásztor voltam,
Csutkákból szép babákat csináltam,
Ruhájukat is én magam varrtam,
Gügyörészve rájuk mosolyogtam.
Valamikor régen!
Napfény járt az égen!
Búzaszem volt a kezemben,
Csillag gyúlt a két szememben,
Valamikor régen.
Valamikor libapásztor voltam,
Tűhegytarló sebétől nem sírtam,
A libákat körbe terelgettem,
A pacsirta hangra felelgettem.
Valamikor régen!
Napfény járt az égen!
Búzaszem volt a kezemben,
Csillag gyúlt a két szememben,
Valamikor, régen.
Valamikor libapásztor voltam,
Tűhegytarlón én dalolva jártam,
Mindenben az örömet kerestem,
A napsugár ragyogott felettem.
Valamikor régen!
Napfény járt az égen!
Búzaszem volt a kezemben,
Csillag gyúlt a két szememben,
Valamikor régen!
1985.febr.
Vakok
Fehér bot a vakok jele,
Künn az utcán járnak vele.
Én is láttam, amint éppen
Vak állt meg a járdaszélen.
Bottal körbe kopogtatott
-olykor nagyot sóhajtozott-
Néhány hete több lépéssel
Értem el a járdaszélre.
-Átépítették a járdát;
Rövidebb lett, így csinálták.
-Tessék lépni, átvezetem!
Karjára tettem a kezem.
1987.május 25.
Társaság
Magával beszélt az öreg,
Amint mellettem elhaladt-
Ő kérdezett és válaszolt is-
Más társasága nem akadt.
1985.
Közös úton!
Az út közös!
A teher változó!
A lélek mozdulása
lehet lassú és
lehet szárnyaló!
A test ereje
emberként különböző:
emelhet terhet s lehet
lassan elköltöző!
A szó, mely mind
ahány ajakról elszáll:
hol heggyé nő, hol
mélyre hullva megáll!
S a tett, mely tükre
önmagunknak:
vezérlő csillaga
közös utunknak
1984.dec
Káin és Ábel!
Káin megölte Ábelt!
Így gyilkosság árán
a Káinoknak lett
nagy szaporulata.
Itt-ott még felbukkan
olykor az „Ábel-vér”,
de oly kevés a számuk,
-hogy mikor testvér-testvért,
ember-embert öl-
hangjuk belevész
a fegyverektől teli
eltorzult világba.
Mégis-talán-ha
világgá kiáltjuk:
gyilkosságok helyett
mi mind BÉKÉT kívánunk!
Nem lesz majd hiába!
1983.okt.